Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XXVI. kötet (Budapest, 1935)

Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. 13 egyszerűen az eladó által kiállított clausula intabulandival, hanem szükség esetén a telkkönyvi tulajdonos — helyesebben szólva : a telekkönyvben tulajdonosként szereplő egyén — elleni per útján, ez már csak processuális kérdés. De következik a már kifejtettekből az is, hogy az ingatlan adásvételi szerződésekbe foglalt az a kikötés, hogy a telekkönyvi átírás csakis a vételár kifizetése után fog megtörténni, nem lehet felfüggesztő, hanem csakis felbontó feltétel. Mert tulajdonképpen a felek a maguk adásvételi consensusát nem kötötték a vételár kifizetéséhez, nem abban állapodtak meg, hogy az adásvétel mindaddig létre sem jöttnek tekintendő, amíg a vételár ki nem fizettetik, hanem ezzel a kikötéssel az eladó csak a vételár megkapásához való igényét, vagyis az adásvételi ügyletnek a vevő részéről a vételár kifizetésével való teljesítését akarta biztosítani, amit akár úgy is megtehetett volna, hogy ád ugyan clausula intabulandit, de ugyanakkor a vételár erejéig magának zálogjogot biztosít, ami azonban több eljárással és költséggel járt volna, és az eladó igényét a vételárra nem biztosította volna oly hatályossággal pl. abban az esetben, ha az ingatlanra már más zálogjog is be van bekelezve, amely a bekebelezendő vételárat megelőzte volna. Megjegyzendő az is, hogy a vételár kifizetése nem is az ügvlet létesülése, hanem csakis a teljesítés kérdésére tartozik. A többször nevezett kikötéssel a felek legfeljebb azt a jogot biztosították maguknak, illetve elsősorban az eladónak, hogy a vételár ki nem fizetése esetén az eladó visszakapja az ingatlant, tehát in intaegrum restitutióhoz jut. Már pedig az is kétségtelen, hogy in intaegrum restitutióról csakis akkor lehet beszélni, ha van egy foganatba ment, tehát nem felfüggesztő, hanem legfeljebb felbontó feltételhez kötött — jogügylet. A fentebb kifejtettekből folyik az is, hogy itt nem ügydöntő az a ténykérdés, hogy az ingatlan tényleges birtokba átadatott-e, és hogy a vételárnak legalább egy — sőt némely esetben nagvobb — része már kifizettetett-e, bár tagadhatatlan, hogy a fentiek helyességét támogathatja a birtokba adás, sőt a részfizetés ténye is. A legtöbb oly ingatlan adásvételnél is, amelynél a többször nevezett kikötés fennforog, az eladó az ingatlant a vételárkifizetés előtt is már birtokába adja a vevőnek, legalább is képlegesen (pl. : ha az ingatlan bérbe vagy haszonbérbe van adva, s most már a bérlő vagy haszonbérlő a vevő bérlőjévé vagy haszonbérlőjévé lesz). Már most ily esetben a vevő mily jogcímen birtokolja (és nem bírlalja) az ingatlant? Nem mondhatni, hogy bérlet, haszonkölcsön vagy zálog címén, vagy csak precarius módon. Csakis tulajdon címén bírja.