Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XXIV. kötet (Budapest, 1933)

36 Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. 59. Az «N» jegyzékben nyilvántartott illetéknél a behajtási elévülés akkor veszi kezdetét, amikor a nyilvántartási jogcím megszűnését bejelentették. (Közigazgatási bíróság 10,539/1929. P. sz.) Indokok: Panaszosok az illeték törlését elévülés címén kérik, mert az N. jegyzékbe vett illeték függőbentartásának oka 1911. év november haváig tartó, ingatlanra vonatkozó haszonélvezet, amelynek lejárta óta az elévülési idő rég letelt. A bíróság a felterjesztett iratokból megállapítja, hogy 1908. évi november hó 4-én elhalt B. J. hagyatéka ügyében 1908. évi A. s. k. 2867. tételszám alatti kiszabási iratok III. oldal 3. sorszám alatt S. J. és nejére 53,800 korona után (az örökölt ingatlannak 62,700 pengős értékéből 3 évi haszonélvezet 9405 korona értékének levonása után felül maradó «haszonélvezetmentes érték» lásd 15. p.) 5% 2690 korona, 62,700 korona után 1-9% 1191 korona 30 fillér, összesen 3881 korona 30 fillér illeték szabatott ki, kifejezetten akként, hogy ezen illetékből 25 korona illeték azonnal, a többi illeték pedig csak B. V.-nak az ingatlanra vonatkozó haszonélvezetének megszűnése után (1911. november 1-én) 30 nap alatt válik esedékessé. A számvevőségnek adott utasítás is 3856 korona 30 fillér N. jegyzékbe nyilvántartásával kapcsolatosan úgy szólt, hogy «Egyúttal ügyeljen ezen illetéknek 1911. december 1-én leendő esedékességére és intézkedjék a telekkönyvi biztosítása iránt.» Erre a tételre tehát a kérelem alapos volna, ha a kincstár ezt érvényesítené. A megtámadott pénzügy igazgatósági határozat azonban ezen tételt nem érvényesíti, sőt a becsatolt telekkönyvi kivonat szerint ez a tétel még az elévülési kérdés beadását megelőzőleg több mint két évvel töröltetett is, megszűnés címén. A megtámadott határozat el nem évültnek a kiszabási irat III. oldal 1., 2., 4. és 5. tétele alatt kiszabott 1913 korona 60 fillér illetéket állapította meg és ezen megállapítás helyes, mert a letett értékpapírok haszonélvezete B. V.-t életfogytáig illette meg és itt a bejelentés az illetékkötelezett feleket terhelte, tehát a bejelentés hiánya folytán az elévülés kezdetét sem vehette, eltekintve attól, hogy épp a panaszirat előadása szerint B. V. 1929. évben halt meg, ettől számítva az elévülés be sem következhetett Minthogy a kérelem és a megtámadott határozat tárgya csak az elévülés kérdése volt, a panaszban felhozott azon körülmény, hogy a letett és hiteles helyen őrzött értékek (az értékpapírok) teljesen elértéktelenedtek, még valóság esetén sem változtat azon, hogy az illeték elévülése be nem következett.