Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XXIV. kötet (Budapest, 1933)

Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. 31 évi 5003. P. M. sz. rendelet 6. §-a értelmében pedig az 1920. évi XXXIV. tc. 33. §-ának 8. pontja helyébe lépő szöveg alá tartozó esetekben, "vagyis amikor a járadék nem a törvényes pénzértékben, hanem más módon van megállapítva, az illetéket évenként a megeló'ző évben tényleg teljesített szolgáltatás tör­vényes pénzértékben kifejezett összege után, a teljesítéskor fenn­álló érték alapján, kell kiszabni. Ezen rendelkezéseknek meg­felelően az elsőévi járandóság bejelentett és nem kifogásolt. 145.000,000 K értékének alapulvételével, ennek 14,500 viszony­szám alkalmazásával átszámított 10,055*17, kikerekítve 10,060 aranykorona összege után l-5°/0-kal 150*90 aranykorona illeték jár. Az ezt meghaladó illetéket tehát törölni kellett, mert a következő évekre a szolgáltatások teljesítése idejében fennálló értékek alapján évenként állapítandó meg az illeték, továbbá mert a járadék öröklése nem azonoshatályú az ingatlanra vonat­kozó haszonélvezet öröklésével s így az ingyenes ingat lanvagyon­átrubázási illeték annak ellenére sem követelhető, hogy a ter­mények szolgáltatásának biztosítására ezek értéke erejéig az özvegyi jog telekkönyvileg bekebeleztetett. Az özvegy életkora alapján az 1920: XXXIV. tc. 33. §-ának 4. pontja, valamint az 1924. évi 5003. P. M. sz. rendelet 6. §-ának 6. pontja értelmében az évenkénti kiszabás 8 éven át teljesítendő. Mégpedig az 1920 : XXXIV. tc. 85. §-a és 87. §-ának 1. bekezdése értelmében a törvényszerű progresszió érvényesí­tése céljából oly módon, hogy az egyes kiszabásoknál a megelőző évekre megállapított illetékalapok is számításba veendők s az így jelentkező illetékalap után az ennek megfelelő százalékszám szerint járó illetékből a korábbi évekre kiszabott illetékek összege levonandó. A fentiekre tekintettel a panaszt részben alaposnak el­ismerve, a bíróság a kifogásolt illetékből csupán az első évre eső részilleték követelését találta jogosnak, amiért is a rendelkező rész értelmében kellett határozni. 53. Egyesített perekben az ítéleti illeték módjára és fizetési kötelezettségére nézve az egyes perek értéke az irány­adó, miért is az egyenként 1600pengőn aluli értékű egyesí­tett perek után az illeték ítéleti bélyegjegyekben rovandó le. (Közigazgatási bíróság 18,468/1930. P. sz.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom