Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XXIII. kötet (Budapest, 1932)

Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. 79. Város által meghatározott évtizedekre bérbeadott telken emelt épületnek s ezzel kapcsolatban a bérleti jognak visszteher ellenében való átruházása, ingatlan vagyonátruházási illeték alá esik. (Közigazgatási bíróság 167. számú jogegységi megállapodás.) Indokok : A várossal létesített jogviszony az ú. n. épület vagy építményjog, amelynél fogva a jogosult a telken vagy felszíne alatt építményt létesíthet és tarthat fenn. Az ily jogot a magánjogi jogrendszerek különbözőkép kezelik, nehézséget okozván az, hogy lényegében a jog azon a gondolaton nyugszik, hogy egy épület vagy más a telken található létesítmény tartozik ehhez a föld és terület nélkül, holott jogilag a földdel, telekkel összeköttetésbe hozott tartósan beépített létesítménynek nem lehet önálló léte, hanem csak a föld és telek alkotó része és így nem lehet egy külön jog tárgya, hanem szükségkép a föld és telekre vonatkozó jogviszony is benne foglaltatik. A nehézséget úgyis akarták kikerülni, hogy e jogviszony létesítését megakadályozzák. Az élet szükséglete azonban régebben is létesítette az ilyen jogviszonyokat ós a modern élet legújabb irányzata, főleg a háború utáni lakásszükséglet gazdaságos kielégítése újból gyakorivá tette. Telekkönyvi rendszerünk felállításakor az Optk. alapján bírálták el a hasonló jogviszonyokat és osztott tulajdonról beszéltek. A magyar magánjog nem ismerte el az osztott tulajdon rendszerét, amint lényegében ez a jog nem is tulajdon; újabb jogrendszerek, hazai jogunk, polgári törvénykönyv tervezeteink is ezt a jogot idegen dologra vonatkozó dologi jognak, helyesebben korlátolt dologi jognak fogják fel, amely a telki és személyes szolgalmak mellett szerepel, és az összes magánjogok felfogása szerint, ha nem is tulajdon, de a jogosultnak sokkal nagyobb joga van, mint bármely más idegen dolog használójának. Vagyonátruházási illetékről szóló törvényünk 1920. évi XXXIV. tc. függetlenül attól, hogy mai magánjogunk az osztott tulajdon intézményét nem ismeri, az osztott tulajdon értékelésére [«osztott tulajdonnál — ha t. i. az épület nem a telek tulajdonosáé* — stb. 27. § 5. b)] állít fel szabályt és az illetékegyenértéknél [121. §2. b), 125. § 5. b)] is felépítménytulajdonos és telektulajdonosról szól. A felvetett kérdést azonban nem az idézett törvénycikk 27. §-ának 5. b), hanem 2. §-ának 2. bekezdésében foglalt jogszabály oldja meg. A hivatkozott rendelkezés szerint ugyanis Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytar. XXTTL 5