Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XXI. kötet (Budapest, 1930)

Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. 9. «Külfbldi hitelező)) elnevezésen nem lehet külföldön lakó magyar állampolgárt érteni s az illetékkedvezményt az utóbbiaktól nyújtott váltóhitelekre kiterjeszteni nem lehet. '„ . (Közigazgatási bíróság 857/1927. P. sz.) 10. Az elévülési idő az illetékköteles okiratnak az illetékkiszabásra illetékes hivatalhoz váló érkezésével kezdődik. Önként befizetett illeték elévülés címen vissza nem követelhető. . k. ., , ™™„,„™„ -r-, (Közigazgatási bíróság 20,907/1926. P. sz.) Indokok: Panaszosok elévülés címén kérték az illeték teljes törlését azért, mert a kiszabásra illetékes gyönki királyi adóhivatal az adásvételi szerződést 1920 december 31. napján a királyi járásbíróság értesítésével kézhezvette, az illetéket pedig 1926 január hó 14. napján öt év eltelte után szabta ki. Az iratok adatai szerint az illetékköteles okirat 1920 szeptember 4. napján érkezett az illetékszabásra nem illetékes szegszárdi királyi adóhivatalhoz, ahonnan azt ez a hivatal 1921 április 25. napján tette át az illetékes gyönki királyi adóhivatalhoz, ahová az 1921 május 2. napján érkezett. A panaszirathoz csatolt és hitelesítési záradékkal ellátott 2039/920. sz. gyönki telekkönyvi végzés kiadmány szerint, a telekkönyvi átírásra vonatkozó végzés 1920 december 31-én közöltetett a gyönki királyi adóhivatallal. Minthogy a gyönki királyi adóhivatalnak szegszárdi királyi pénzügyigazgatósághoz tett és itt 37,827/III./1926. sz. a. iktatott hivatalos jelentése szerint a telekkönyvi hatóságnak fentemlített végzése sem a számfejtőkönyvbe, sem az iktatókönyvbe hivatalos iratként bevezetve nincs, amiből azt kell következtetni, hogy ez az irat nem érkezett a jelzett időben a gyönki királyi adóhivatalhoz, minthogy ily módon a kiszabásra illetékes gyönki királyi adóhivatal csak akkor nyert a vételi ügyletről értesítést, amikor a szegszárdi királyi adóhivataltól az ehhez tévesen beadott adásvételi szerződés hozzá megérkezett, vagyis 1921 május 2-án, minthogy az illetékkiszabás 1926 január 14-én, tehát az elévülési határidőn belül történt, a bíróság elévülés címén az illetéktörlésnek helyet nem adhatott. A befizetett illeték visszatérítésének pedig egyáltalán nincs helye, mert az 1920 : XXXIV. tc. 18. §-a 7. bekezdése szerint az önként befizetett illeték elévülés címén vissza nem téríthető.