Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XX. kötet (Budapest, 1929)

82 Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. i. bekezdésének 3. pontjához fűzött utasítás 5. bekezdése szerint az épületek értékéből 2%-ot, ingó vagyontárgyak mérlegszerinti értékéből 10%-ot szabad adómentesen tartalékolni és a^tartalékolás határa az utasítás 6. bekezdése szerint a vagyontárgyaknak a vagyonmérlegben kitüntetett értéke. Panaszos azt vitatja, hogy a holt felszerelés könyvszerű értéke 7,050.385,778 korona és a tartalékolás határának megállapításánál nem a mérlegszerinti értékből kell kiindulni, hanem a könyvszerű értékből. A könyvszerű érték a mérlegszerű értékkel azonos fogalom. Az utasítás 6. bekezdése szerint a tartalékolás határa a vagyontárgyaknak a vagyonmérlegben kitüntetett értéke és a 9. bekezdése szerint a tartalékolásnak feltétlenül a megfelelő vagyontárgyak könyvszerinti értéke képezi a felső határát. A mérlegszerű érték tehát ugyanaz, mint a könyvszerű érték, vagyis az az érték, amely a vállalat üzleti könyveiben a mérlegszámlán ki van mutatva és amely értékkel szemben áll a vagyontárgyak valóságos értéke, amely az elhasználódás folytán állandóan csökken és a csökkenést a leírás és a tartalékolás egyenlíti ki, vagyis a könyvszerinti érték az értékcsökkenési tartalékalappal csökkentve adja vagyontárgy valóságos értékét. Téves tehát panaszosnak azon állítása, hogy az utasítás a mérlegszerű értékkel szemben megkülönböztetésül említi a könyvszerű értéket. A pénzügyigazgatóság tehát helyesen járt el akkor, amidőn, a tartalékolás mérvének megállapításánál azoknak a vagyontárgyaknak mérlegszerinti, illetőleg könyvszerinti értékét vette alapul, amely vagyontárgyak pótlására az értékcsökkenési tartalék szolgál. A készletek és állatok értékét nem lehetett számításba venni, mert a vállalat csupán a holt felszerelés értékcsökkenésének pótlására tartalékolt. Az épületek értékéből 2%-nál magasabb összeg tartalékolásának jogosságát a vállalat nem igazolta, illetőleg nem bizonyította azt, hogy olyan rendkívüli körülmények fennforognának, amelyek az utasítás 5. bekezdésében engedélyezett 2%-on felüli leírást indokolnák vagy hogy ingyenes háramlás esete fennforog-e és minő feltélelek mellett. Az alkörülmény, hogy egyéb vagyontárgyakra nézve panaszos jogosítva ett volna adómentesen nagyobb összeget értékcsökkenési tartalékba helyezni, mint amekkora összeg adó alá vonatolt, beszámítás alapját nem képezheti, mert adózás szempontjából azok a tények irányadók, melyeket a mérleg igazol és nem azok a lehetőségek, amelyeket a vállalat mérlegében keresztülvezethetett volna.