Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XX. kötet (Budapest, 1929)

74 Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. demlő adatokból, különös figyelemmel az 1887 : V. törvénycikk azon rendelkezésére, mellyel az állam az általa vett ingatlanra vonatkozóan felmentetett a fővárosi átiratási díj alól, továbbá ezen bíróságnak azon átiratási díjra vonatkozóan az 1924. évi 347—1177. számú szabályrendelet életbelépte előtt hozott határozataira megállapítja, hogy a fővárosnak már a szóban levő jogügylet létrejötte idején is fennállott azon joga, hogy a területén előforduló ingatlan vagyonátruházások után városi átiratási díj címén vagyonátruházási illetéket szedjen és megállapította azt is, hogy a fővárosnak ahhoz az illetékhez való joga az ingatlan tulajdonjogának a szerző fél javára történt bekebelezése s az átírás idején nyilt meg. Minthogy a panaszlónak tulajdonjoga az 1924 március 22-én 3719/924. tkvi sz. végzéssel kebeleztetett be az 1882 szeptember 5-én kötött jogügylettel szerzett ingatlanokra, úgy a bekeblezés előtt a főváros az illetékhez való jogát nem érvényesíthette, tehát az elévülési idő az említett tkvi végzés meghozatala előtt meg sem kezdődött. Másodsorban azon az alapon támadja a panaszló az illetéket, hogy a fővárosnak nem volt joga azt aranykorona alapon s arany- < koronában és 3%-os kulcs szerint követelni. A panaszt e részben sem lehetett jogosnak elismerni, mert: a fentebb idézett szabályrendelet 8. §-a szerint a városi illeték alapjának megállapítására nézve az 1920 : XXXIV. tc.-nek az állami illetékre vonatkozó rendelkezései levén irányadók, az ezen rendelkezéseket módosító későbbi jogszabályokat is alkalmazni kell. Alkalmazni kell tehát az 5001/1924. P. M. sz. rendeletnek 2. §-ában foglalt azt az intézkedést is. hogy 1924 július 1-től kezdve kivétel nélkül minden esetben aranykorona értékalapon és aranykoronában kell az illetéket kiszabni és befizetni. Tekintettel az 5001/1924. P. M. sz. rendelet 3. §-ára s az 1923: XXXII. tc. 8. §-ára, mely szerint az 1924-ben bejelentett ügyleteknél az ingatlanoknak a bejelentés idején fennállott forgalmi értékét kell alapul venni, kifogás alá eshetnék ugyan az, hogy az 1882-ben megállapított 31,698 korona 40 fillér vételár az akkori értékviszonynak megfelelően aranyban vétetett alapul, minthogy azonban a panaszló nem is állítja és a fővárosi telekárviszonyok ismerete mellett nem is tehető fel, hogy a bejelentés idején kisebb lett volna a szóban levő fővárosi ingatlan forgalmi értéke az 1882-ben megállapított vételárnál, a bíróság azon érték alapulvételét nem találhatta sérelmesnek. A 3%-os kulcs alkalmazását illetően: Igaz ugyan, hogy a 347—1177/1321. sz. szabályrendeletben az illetékkulcsa l*5%-ban van meghatározva, de minthogy: a székesfőváros törvényhatósági