Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XX. kötet (Budapest, 1929)

30 Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. körébe tartozik az állattenyésztés, azaz a saját tenyésztésű állatok értékesítése, avagy a mezőgazdasággal kapcsolatban űzött állathizlalás is. Az 1921. évi 130,000 P. M. számú rendelet pedig a fenti törvényes rendelkezés végrehajtásaként a 9. §. negyedik bekezdésében azt a rendelkezést tartalmazza, hogy a mezőgazdasággal kapcsolalban űzött állathízlaláson kívül az iparszerűen űzött állathizlalás sem esik általános forgalmiadé alá, amennyiben csupán élő állatnak hízott állapotban való eladására szorítkozik, azonban ehhez a rendelkezéshez az a magyarázó mondat fűződik, hogy ez az eladás az általános forgalmiadó alól azért mentes, mert az élő állatok átruházásának megadóztatására az állatforgalmiadó szolgál. A panaszos fél, aki foglalkozására nézve szabó, a vizsgálati jegyzőkönyv adatai szerint feleségével együtt — nem mezőgazdasággal kapcsolatban, mert birtokuk nincs — az 1923. év folyamán ludak vételével és azoknak felhízlalás után való értékesítésével, azaz lúdtöméssel, tehát nem állattenyésztéssel, hanem iparszerű állathízlalással foglalkoztak. A jelen esetben az a körülmény, hogy panaszos ezt a kereseti tevékenységet az általuk hizlalt ludaknak élő, avagy levágott állapotban való eladásával fejtették-e ki, az adókötelezettség szempontjából közömbös, mert ebből eredő bevételük mindenkép általános forgalmiadó alá esik. Ugyanis az élő ludak tulajdonjogának átruházása — a 80,600/1921. F. M. számú rendelet 11. §-a értelmében marhalevél kötelezettség alá nem esvén — az 1921. évi XXXIX. tc. 17. §-a szerint nem tárgya az állatforgalmiadónak és így tekintettel arra, hogy itt vett és nem saját tenyésztésű ludak értékesítéséről van szó, a felhizlalt ludaknak élő állapotban való eladása általános forgalmiadó alá vonandó. A vágott állatokkal űzött kereseti tevékenység pedig, még a mezőgazdasággal való kapcsolat esetén is, általános forgalmiadó alá esik, mert húsipari cikkek értékesítését jelenti. A panaszosnak az a védekezése, hogy a sérelmezett végzéssel adó alá vont tevékenységet nem rendszeresen folytatta, az ellenkezőről tanúskodó vizsgálati adatok cáfolata nélkül, elfogadható nem volt. Végül a panaszirathoz mellékelt s 1924. évi február hó 12-éről kelt forgalmiadó-elismervény sem volt figyelembe vehető, mert az ezen időpontot megelőző időben (1923 december 12.) megejtett vizsgálat csupán a panaszos által az 1923. évben folytatott kereseti tevékenység adókötelezettségének megállapítására szorítkozott.