Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XX. kötet (Budapest, 1929)

e Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. hogy az ős termeléstől különböző kereseti tevékenységet nem folytatott, azt adta elő, hogy ((előfordul a mezőgazdaság üzemében, hogy egyes állatokat bizonyos kényszerítő körülmények folytán le kell öletni.)) Adózónak ezt a védekezését a bíróság alaposnak találta, ennek következtében, a panasznak helyet adva, a rendelkező rész szerint határozott, mert az, hogy adózó jelentékeny számú állatállományának évi 2*04, illetve 2 40%-át kényszerítő körülmények között levágatta és eladta, nem avatja adózót az őstermeléstől különböző és általános forgalmi adóköteles kereseti tevékenységet folytató adóalanyává, mert a mérsékelt százalékú kényszervágás, a bíróság megítélése szerint nem önálló általános forgalmi adóköteles kereseti tevékenység, hanem a nagyobb gazdasági károk elkerülésének óvatos szükségessége. 9. Napi ellátás ellenében fehérnemű foltozásával és stoppolásáual való foglalkozás másnak, mint napszámosnak nem minősíthető s így ebből a foglalkozásból eredő kereset kereseti adómentes. (Közigazgatási bíróság 21,632/1926. P. sz.) Indokok: A panasszal megtámadott határozat indokolásából megállapíthatóan, az adófelszólamlási bizottság helytállónak fogadta el panaszosnak már fellebbezése során is előadott azt az állítását, hogy általános kereseti adó alá eső kalapkészítői foglalkozását már évek előtt megszüntette s azóta csak napi ellátás ellenében fehérnemű foltozásával és stoppolásával foglalkozik, ezzel a foglalkozással pedig másnak, mint napszámosnak, nem minősíthető s így ebből a foglalkozásból eredő keresete a kereseti adó alól mentes, a panasznak helyt adva, a panaszos terhére kivetett 1925. évi általános kereseti adó törlését elrendelni kellett. 10. Városi vállalatok is igénybevehetik azt a kedvezményt, hogy a jövedelem terhére adómentesen tartalékolhatják az annak kitermelésére használt dolgok elhasználásából előállott értékcsökkenésnek, illetve azok pótlására szükségessé válandó felújításnak megfelelő összegeket. (Közigazgatási bíróság 3371/1926. P. sz.) Indokok: Az 1922: XXIV. tc. 1. §. 4. pontja értelmében a városok haszonhajtó vállalatai társulati adó alá esnek arra való