Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XX. kötet (Budapest, 1929)

Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. amidőn az általános forgalmiadó visszatérítése a törvény helytelen alkalmazása folytán helyesbítés címén kéretik, ez a speciális jogszabály alkalmazandó. A pénzügyigazgatóság megtámadott határozata tehát annyiban, amennyiben az elutasítás általános forgalmiadé alá nem eső bevételek után befizetett adóra vonatkozik, jogos és ezzel szemben a panaszosnak az 1921 : XXXfX. tcikk 55. §-ának 2. bekezdésére alapított ama rendelkezése, hogy ő a tartozatlan fizetés felfedezését követő hat hónapon belül kérte az adóvisszalérítést, figyelembe nem vehető, mert a kérdéses bevételek már akkor sem voltak adókötelesek, amikor az adó befizetése történt, tehát az a körülmény, amire a panaszos a visszatérítés iránti kérelmét alapította, már a befizetéskor is fennforgott és így a hat hónapi határidőt a befizetéstől kell számítani; azt pedig, hogy a kérvényt eltol számított hat hónapon belül nyújtotta volna be, a panaszos maga sem állítja. Más elbírálás alá esik azonban a panaszos kérésének ama része, melyben az adóvisszatérílés jogcíme ugyanazon bevételnek ismételt megadóztatásán alapszik. Az 1921 : XXXIX. tc. nem tartalmaz rendelkezéstarra nézve, hogy ilyen esetekben az adó törlését, illetve visszatérítését mily határidő alatt kell kérni. Ezért itt a K. K. H. Ö. 19. §-ának 2. bekezdésében foglalt általános érvényű jogszabály nyer alkalmazást, mely szerint többszörös adóztatás esetén a forgalmiadó törlése és az ismételten befizetett adó visszatérítése az elévülési időn, vagyis a 92. §-ban meghatározott öt éven belül bármikor kérhető. Ilyen ismételt adóztatásnak tekintette a bíróság nemcsak azokat az eseteket, amidőn az általános forgalmiadó ismételten rovatott le, hanem azokat is, amikor egy és ugyanazon bevételtől úgy az általános, mint a fényűzési forgalmiadó és az áruszállításokra megszabott III. fok. szerinti illeték is lerovatott. Az ily bevételek ugyanis az 1921 : XXXIX. tc. 37. §-ának 10. és 14. pontjai értelmében nem esnek általános forgalmiadó alá és pedig a vonatkozó törvényjavaslat miniszteri indokolása szerint nem azért, mintha a törvény általános forgalmiadómentességet kívánt volna ezeknek a bevételeknek biztosítani, hanem azért, hogy a kettős megadóztatás elkerültessék, amennyiben nemcsak a fényűzési forgalmiadó, hanem az áruszállítás után járó okirati illeték is lényegében szintén forgalmiadó. A bizonyításnak innen elrendelt kiegészítése során a pénzügyi hatóság a panaszos közbenjöttével "megállapította, hogy az 1925. és 1926. években 16,078 pengőt tett ki az az általános forgalmiadóösszeg, amelyet a panaszos ugyanazon bevételei után