Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XIX. kötet (Budapest, 1928)

Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. 59 Indokok : Az addig ellenkező 88. számú megállapodás megváltoztatásával, a 110. számú jogegységi megállapodásban, a jogegységi tanács azt az álláspontot, hogy a személyes illetékmentesség a telekkönyvi bejegyzésért bélyegjegyekkel lerovandó illetékre is kiterjed, nem a törvénykezési illetékekre vonatkozó szabályok alapján, hanem a megállapodás indokolásában kifejtettek szerint az 1881. évi. XXVI. tc. 14. §-ában, illetőleg az illeték-díjjegyzék 85. tétel 12. pontjában foglalt jogszabály alapján és főleg a szegénységi jogon való mentesség céljára való utalással — foglalta el. A törvénykezési illetékekre vonatkozó 1914 : XLIII. tc. a dologi jogok telekkönyvi bejegyzése után járó illetékről kifejezetten nem intézkedik, s a törvénnyel hatályon kívül helyezett rendelkezéseknek a 91. §-ban levő felsorolása közt az 1881 : XXVI tc. 14. §-a, illetőleg az illeték-díjjegyzék 85. tételének 12. pontja nem is szerepel, sőt úgy az 1914 : XLIII. tc. 75. §-ához, mint a Pp. 112. §-ához tartozó indokolás, az 1881 : XXVI. tc. 14. §-ában foglaltakra, mint a törvénykezési illetékek alól szegénységi jogon való mentesség meghatározásánál is alapul elfogadott intézkedésre hivatkozik, s az 1914 : XLIII. tc. 75. §-ához tartozó indokolás második bekezdése azt mondja, hogy «a szegénységi jog terjedelmének meghatározásánál a kifejlődött gyakorlat íolytán megállapított elvek vétettek figyelembe*. Tehát ez a törvény a szegénységi jog terjedelmére nézve a gyakorlat folytán megállapított elvektől eltérő intézkedést nem is kívánt tenni. Ennélfogva sem a Pp.-nek, sem az 1914. XLIII. tc.-nek az illetékmentességre vonatkozó határozataiból a 110. sz. megállapodástól való eltérésre alap nem található. A Pp. 112. §-ának és az 1914 : XLIII. tc. 75. §-ának első bekezdésében foglalt ama rendelkezés pedig, hogy a bíróságok előtti ügyekben is illetékmentességet maga után vonó szegénységi jogban az a fél részesül, akinek jövedelme nem nagyobb, mint a lakhelyén szokásos közönséges napszám, még megerősíti a 110. sz. jogegységi megállapodás indokolásában nagy súllyal bíró azt a kijelentést, hogy a szegényjogon való mentesség célja az, hogy a bélyegvásárláshoz szükséges pénz hiánya a szegényt a joga érvényesítésében ne akadályozza. A jog érvényesítése pedig nem a bírói ítélet meghozatalával, hanem az abban foglaltaknak teljesedésbe menésével van befejezve. Tehát a 110. sz. jogegységi megállapodással ellentétes álláspont elfoglalása által a szegény fél éppen a joga érvényesítésének teljesedésbe menését befejező eljárásban lehetne megakadályozva, ami által az egész megelőző eljárás részére értéktelenné válhatna. Ezek alapján a 110. sz. jogegységi megállapo-