Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XIX. kötet (Budapest, 1928)

42 Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. mentesek, amelyekre nézve a pénzügyminiszter rendeleti úton megengedi, hogy a vállalat adómentesen tartalékolhasson és a szóbanforgó tartalékalapra nézve a pénzügyminiszter az 1925. évi december hó 5-én kelt 116,677/VII. a) számú rendeletében kimondotta, hogy adómentesnek nem tekinthető és az adóköteles nyereséghez helyesen számíttatott hozzá. Panaszos azt vitatja, hogy a fent számjelzett összeg, mint elfektív veszteség az adóalapból levonandó. A vállalat a korona elértéktelenedése folytán bekövetkezendő veszteségre tartalékolt. Az osztalék magyar korona értékben volt megállapítva, a ki nem fizetett osztalékok terhére tehát a korona romlása folytán egy könyvszerű veszteség állott elő arra az esetre, ha a vállalat azokat valorizált értékben köteleztelik kifizetni. Effektív veszteség, amely szám szerint pontosan megállapítható, az állandóan hullámzó könyvszerű veszteséggel szemben akkor áll elő, amely időpontban a valorizálás kötelezettsége beáll és a valorizálandó összeg folyósításra kerül. Az 1923/24. üzlelév terhére elfektív veszteség még nem mutatkozott, mert habár a valorizálás kötelezettségének a lehetősége az 1921. évi 33. tc.-be foglalt békeszerződés 231. §-a alapján fennállolt, a valorizálás mérve és időpontja még teljesen bizonytalan volt és a tartalékolás mérve a valószínűségen alapult. Az effektív veszteség a döntőbíróságnak a panaszhoz hiteles másolatban csatolt és 1925. évi november hó 29-én kelt határozata alapján keletkezett és ha a szóbanforgó tartalékalap a panaszban előadottak szerint az 1925/26. üzletévben a veszteség fedezésére lesz felhasználva, úgy nincsen semmi akadálya annak, hogy a már megadóztatott tartalékalapból erre a célra felhasználandó összeg a H. ü. 15. §. 4. pontja alapján az 1927. évi társulati adó megállapításánál a mérlegszerű nyereségből levonásba hozassék. Panaszos a H. Ö. 13. §-ának 14. pontjához fűzött végrehajtási utasítás harmadik bekezdésére hivatkozással kéri a szóbanforgó tartalékalap adómentességének megállapítását. A felhívott rendelkezés külföldi valutára szóló tartozások értékeléséről rendelkezik, tehát a jelen esetben nem alkalmazható, mert a külföldi részvényesek osztalékkövelelése magyar koronákra szól. Ha külföldi valutára szólott volna, akkor a valorizálás kérdése nem merül fel és erre a célra tartalékolás nem történik. A tartalékolás a valorizálás lehetőségének a következménye volt és nem valamely külföldi valuta forgalmi értékének emelkedésére, hanem a magyar korona értékének csökkenésére tekintetlel tartalékolt a vállalat. Panaszos kifogásolja továbbá azt, hogy terhére bírságot írtak elő, hololt a 400/1925. P. M. számú H. 0. az adóbevallás be-