Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XIX. kötet (Budapest, 1928)
Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. 85 bírálni, amelyek a törvényhozást a rejtett tartalékok megadóztatásának kérdésében irányították. Ezt annál is inkább meg lehet tenni, mert a H. Ö. 13. §. 14., 15., 16. és 17. pontjának a rejtett tartalékokról szóló rendelkezései lényegükben megegyeznek az 1922: XXIV. tc. 14. §-ának 17., 18. és 19. pontjaiban a rejtett tartalékok adókötelezettségéről szóló rendelkezésekkel. A vonatkozó törvényjavaslat miniszteri indokolása szerint a túlságos állami beavatkozást kerülendő, a törvényhozás lemondott arról, hogy a számszerűleg kifejezésre nem jutó rejtett tartalékokat az adóalapba bevonja, mert az összjövedelem terhére számszerűleg elkönyvelt rejtett tartalékod megadóztatásával elérni vélte azt a határt, ameddig a közgazdasági érdekek veszélyeztetése nélkül elmehetett. Ez a végső halára a H. Ö. rejtett tartalékokról szóló rendelkezéseinek is, amelyeknek lényege szintén az, hogy amennyiben a megelőző évi mérlegben is szereplő vagyon és teher tételek mérlegszerű becsértéke változatlan összeggel hozatott át, azt a vállalat akaratán kívül fekvő okokból keletkezet^ rejtett tartalékot, amely az üzletév eredményét nem befolyásolja, nem adóztatja meg. Nem adóztatja meg azért, mert ha az aktív vagy passzív vagyon állaga az előző évi állapottal szemben nem változott és a mérlegben ugyanazon korona összeggel szerepel, mint az előző évben, akkor nem is lehet szó arról, hogy a vállalat az üzletév folyamán bizonyos összeget tartalékolt, hanem csak arról, hogy a gazdasági viszonyok hatása alatt egy eszményi vagyonszaporulat vagy csökkenés mutatkozik, amely a vállalatra nézve értéket vagy veszteséget csak akkor fog jelenteni, ha realizálva lesz. A panasszal megtámadott határozatnak azon indoka, hogy ezt az ily módon előállott árfolyam nyereséget panaszos tartozott volna az eredményszámla javára elszámolni, nem helytálló, mert ilyen rendelkezés a társulati adóról szóló H. Ö.-ben nincsen, de nem is lehet a vállalatokat kötelezni arra, hogy az árfolyamok hullámzása folytán mutatkozó, törvényszerű nyereségeket és veszteségeket a zárszámadásban kimutassák. A másodfokú határozatnak az az indokolása, hogy a tényleg létező adósságokat a valóságos értékben kell feltüntetni, helytálló ugyan, de nem oly módon, ahogyan azt a panasszal megtámadott határozat értelmezi, mert a tartozást akkor kell értékelni, amikor keletkezik és a keletkezés időpontjában létező valóságos értékében kell azt a könyvekben elszámolni és ha a tartozásnak ezen értékelésével szemben később a mérlegben a tartozás változatlan fennállása mellett más érték szerepel, akkor lehet szó a vállalat által mesterségesen létesített adóköteles tartalékról, ellenben, ha a vállalat a' mérlegszerű becsértéket nem változtatja meg, akkor az a
