Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XVIII. kötet (Budapest, 1927)

72 Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. állandó házadómentességre vonatkozó rendelkezés a fennt hivatkozott 1870 : LI. tc. 2. §-ának módosítása, ez a rendelkezés tehát a fenntebb előadottak szerint hatályát vesztette, a második bekezdésében pedig új építmények ideiglenes házadó mentességéről rendelkezik, amelynek engedélyezése a kereskedelemügyi miniszterrel egyetértőleg a pénzügyminiszter hatáskörébe tartozik. Ezen az alapon tehát panaszos vállalatot az adómentesség csak abban az esetben illetné meg, ha az kifejezetten elnyerte volna az állami kedvezményeket és ebben az esetben is csak arra az időtartamra, amelyre az állami kedvezményekben részesíltetett volna. Miután a szóban forgó munkáslakásokat sem az 1922. évi XXII. tc. 2. §-a alapján állandó házadómentesség nem illeti meg, sem pedig a 3. §-ban említett olyan külön törvény nincsen, amelynek alapján azok nem esnének házadó alá, panaszos vállalat a kivetett házadó törlését jogosan nem igényelheti. 77. Társaság felszámolása esetén adókivetésnek két föltétele van; és pedig egyrészt az, hogy a társaság üzletének fennállása idejére járó adó kivetése szabályszerű mérlegek és nyereség-veszteség számlák alapján történt legyen, mert adózatlan feleslegről csak ebben az esetben lehet beszélni, másrészt az, hogy a zárszámlában tényleges felesleg mutatkozzék. (Közigazgatási bíróság 16,575/1925. P. sz.) Indokok: Az 1922 : XXIV. tc. 8. §-a és 12. §-ának 4. bekezdése azt rendeli, hogy a társaság felszámolása esetén a társulati adót a felszámolás napjától törölni kell (8. §.), viszont a zárszámla vagy felosztási terv alapján mutatkozó adóköteles felesleg külön kivetés alapjául szolgál (12. § ). A törvény nem határozza meg ugyan közelebbről ennek az adóköteles feleslegnek fogalmát, illetőleg azt, hogy a felesleg megállapítása érdekében mely mérlegeket kell egymással szembeállítani, kétségtelen azonban, hogy az összehasonlítás tárgya egyrészt az adóztatás alapjául szolgált utolsó üzieti mérleg, másrészt a felszámolási izárszámla. Ez a megállapítás következik a törvény hivatkozott rendelkezésének célzatából, amely az, hogy adó alá vonassanak oly nyereségek, amelyek a társaság fennállása során a mérlegekben nem, vagy nem egészben szerepeltek és azok a nyereségek, amelyek a társaság vagyontárgyainak a felszámolás során történt értékesítése révén elér. E rendelkezés alkalmazásának az előadottakból kifolyólag