Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XVIII. kötet (Budapest, 1927)

Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. 39 bői az üzleti kiadások fedezésére fordított 129.000,000 K-t a mérlegszerű nyereségből nem vonták le. 1 A bíróság ezt a kifogást alaposnak találta. A vállalat az 1923. üzletévben kétízben emelte az alaptőkéjét és pedig az 1923. évi április havában tartott közgyűlésen 600,000 darab egyenként 200 K névértékű részvény kibocsátásával darabonként 900 K-s átvételi árfolyamon és az október havában tartott közgyűlésen 2.400,000 darab egyenként ugyancsak 200 K névértékű részvény kibocsátásával oly módon, hogy 1.200,000 darab új részvényt a tartalékalap terhére ingyen bocsájtolt a részvényesek rendelkezésére és 1.200,000 darab új részvény átvételi ára darabonkint 3000 K volt. Az első alaptőkefelemelés alkalmával tehát a névértéken felül részvényenkint 700 K, a 600,000 darab új részvény után 420.000,000 K, a második alaptőkefelemelés alkalmával pedig a névértéken felül részvényenként 2800 K, az 1.200,000 darab új részvény után 3,360.000,000 K folyt be, vagyis az 1923. évi alaptőkefelemelésekből kifolyólag felpénzben összesen 3,780.000,000 K folyt be, amely összeg az 1922. évi XXIV. tc. 16. §-ának 6. pontja alapján a mérleg szerinti nyereségből levonandó. Az innen elrendelt bizonyítás során beterjesztett iratokból megállapítható, hogy az új részvényekért fizetendő 900 K-át illetőleg 3000 K-át a vállalat az új részvények átvételi árfolyama címén követelte, tehát az új részvények 200 K névértékén felül befolyt összeg teljes egészében felpénz volt, mert az a körülmény, hogy az ily módon befolyt összegekkel a közgyűlés miképpen rendelkezett, a befolyt felpénzt nem változtatta meg. A közgyűlés ugyanis a befolyt felpénzből az első alaptőkefelemelés alkalmával részvényenkint 600 K-át a tartalékalaphoz csatolt és 100 K-át a költségek fedezésére fordított, a második alaptőkefelemelés alkalmával pedig részvényenkint 2600 K-át csatolt a a tartalékalaphoz és 200 K-át fordított a költségek fedezésére. Ily módon a felpénzből a tartalékalap 1923-ban 360.000,000 és 3,120.000,000 vagyis összesen 3,480.000,000 K-val gyarapodott, amely tartalékalap szaporulat a fentebb felhívott törvényszakasz alapján megadóztatva nem lett. Az alaptőkefelemeléssel kapcsolatos költségek fedezésére pedig a felpénzből 60.000,000 és 240.000,000 vagyis összesen 300.000,000 korona fordíttatott, amely összegből 129.000,000 K-nak a levonását kéri panaszos a 16. §. 6. pontja alapján. A felpénz adómentes lévén, ha tehát a vállalat azt olyan üzleti kiadások fedezésére fordítja amelyek mint ilyenek egyébként a mérlegszerű nyereséghez nem számíthatók hozzá, akkor a vállalat a 16. §. 9. pontja és az 1922:200,000. sz. pénzügyminisz-