Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XVII. kötet (Budapest, 1926)

32 Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. az állami kölcsönelőleg és kölcsön törlése, esetleg helyesbítése is törvényszerű következménye lesz s így ezáltal a panaszos jogsérelmet nem szenvedhet. A panaszolt határozattal a panaszos fellebbezése azért utasíttatott el, mert felebbezésben foglalt állításait mivel sem igazolta. Igaz ugyan, hogy az 4921. évi 52,000. sz. törvényerőre emelt végrehajtási utasítás 45. §-a szerint a fellebbező állításait igazolni tartozik s állításainak megcáfolása a kincstárra át nem hárítható, de ezzel szemben viszont a kir. pénzügyigazgatóságnak és az adófelszólamlási bizottságnak is nemcsak joga, de sőt kötelessége ugyanazon utasítás 33—37. és 50. §-ai, illetőleg az 1920: XXIII. te. 19. és 105. §-ai szerint határozatának meghozatala előtt a helyes adóztatás érdekében a tényállást felderíteni, e célból tanukat, szakértőket és az adózót is meghallgatni, e célból történt idézés dacára való elmaradás esetén az adózót megbírságolni, sőt szükség esetén meghallgatása céljából az adózói elő is vezettetni, iratokat beszerezni s minden szükségesnek mutatkozó intézkedést megtenni. Ezeknek az ellentéteseknek mutatkozó rendelkezéseknek helyes értelme csak az lehet, hogy a kincstárra csak oly körülmények bizonyítása nem hárítható át, amelyek az adózó jövedelmének vagy viszonyainak, tehát olyan adatoknak az igazolására vonatkoznak, amely adatokra vonatkozó bizonyítékok, pl. üzleti könyvek stb. természetszerűleg is adózó birtokában vannak, de semmi esetre sem jelentheti azt, hogy ezáltal a pénzügyigazgatóság és az adófelszólamlási bizottság a tényállás felderítése alól is teljesen felszabadulna és minden bizonyítási terhet az adózóra átháríthatna. A panaszos fellebbezésében azt adta elő, hogy hentes iparát csak 1922. évi április hó 14-én 54/1922. sz. a. kapta meg, korcsmája pedig az 1922. és 1923. években nem volt, hanem azt nagybátyjától csak 1924. év elején vette át s a pénzügyigazgatóságtól az italmérési engedélyt 28,043/1924. sz. a. csak 1924 április hó 8-án kapta meg. E kifogások a hivatkozási számokkal valószínűsítve vannak, azok helyességéről meggyőződést szerezni az adófelszólamlási bizottságnak az iratok betekintése vagy az adózónak állításainak bizonyítására való felhívása útján módjában állott volna. Minthogy a panaszolt határozat a bizonyítás felvételének megkísérlése nélkül és az igazság kiderítése elől való teljes elzárkózás mellett jött létre s így az ügy a felderítetlen tényállás mellett bírói döntésre nem alkalmas, a rendelkező rész értelmében kellett határozni.