Főző Sándor (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XIII. kötet (Budapest, 1922)

n •>:./1,azgatási Döntvénytár. amint azt a választolt bírósági tárgyal ásón a pénztár képviselője kijelentette I i20 K fizetés után - utóbb azonban a járulékot törölte, mert mint előadta — arról győződött meg, hogy az ápolt nem esett betegség esetére biztosítási kötelezettség alá. A m. kir. állami munkásbizlosító hivatal 1913. P. 276/3. sz. ítéletével befejezett ügyben az ápolt szintén elutasíttatott a pénztárral szemben az 1907: XÍX. te. 59. §-a harmadik bekezdése alapján támasztott azzal az' igényével, hogy a kórházi ápolás tartamára családja fél táppénzben részesítlessék. Elutasíttatott pedig az ápolt ezzel az igényével, a m. kir. állami munkásbiztosító hivatal ítéletének indokolása szerint azért, mert az ápolt pénzintézeti pénztárnoki állásánál íogva a munkásbiztosító pénztárnak betegség esetére biztosításra kötelezett tátija nem volt, azt pedig nem bizonyította, hogy a pénztárnak önkéntes tagja volt volna. Ebben a most említett ügyben ugyanis az vétetett igazoltnak, hogy az ápolt vendéglős és többszörösen háztulajdonos, földbirtokos és megyei virilista és a pénzintézeti pénztárnokságot (mely hetenként hárony napját köti le) csak mellékfoglalkozásképen látja el. A mellékfoglalkozás pedig a m. kir. állami munkásbiztosító hivatal indokolása szerint, betegség esetére való biztosítási kötelezettséget nem állapít meg, bárha ez a mellékfoglalkozás egyébként az 1907: XIX. tc. 1. §-a alá esnék is. Ilyen tényállás mellett is a közkórház igényt támasztott az iránt, hogy az egész 35 napi ápolás után felmerült kórházi költség a munkásbiztosító pénztár terhére állapíttassék meg, amely pénztár a beteget előbb a közkórházba beutalta, utóbb azonban még a betegség tartama alatt az utalványt visszavonta. A közigazgatási folyamatban a hatóságok egybehangzó határozataikban a panaszos pénztárt marasztalták és a pénztár panasza ez ellen a marasztalás ellen irányul. II. Önkéntes munkásbiztosító pénztári tagság (1907 : XIX. tc. 7. §.) esetériek fennállása nem is vitattatván elsősorban az a vitás kérdés döntendő el, hogy az ápolt pénzintézeti pénztárnoki foglalkozásánál fogva betegség esetére biztosítási kötelezettség alá esett-e (1907: XIX. tc. 1. §-a)? Ennek a kérdésnek eldöntésétől függ ugyanis az ápoltnak az 1907: XIX. tc. 60. §-a szerint kötelező pénztári tagsága, a pénztári tagsággal az 50. §. szerint járó betegségi segélyedhez való igénye és a munkásbiztosító pénztárnak az 59. §-on Í !; - iló az a kötelezettsége, hogy a betegségi segélyek helyett nyl kórházi ápolás költségeit megtérítse. Az a körülmény, hogy a m. kir. állami m\ .kibiztosító hivatal ítéletével befejezett ügyben az ápoltnak a táppénzhez, tehát Közigazgatási Diintvt'Dytár XIII. 4