Főző Sándor (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XIII. kötet (Budapest, 1922)

Közigazgatási Döntvénytár. iS vásárlásánál ennek megbízása folytán jogászi tevékenységet fejt ki, ez a működése az ügyvédi foglalkozás keretébe tartozik és díjazású az ügyvédi kereset fogalma alá esik. Ettől azonban teljesen különböző az a foglalkozás, amely valamely ingatlan megvevésének vagy eladásának közvetítésében merült ki s ahol a díjazás rendszerint a szerzés vagy eladás kedvező esélyeivel van kapcsolatban, mert ily esetben az eljárás nem igényel jogászi képességet s a díjazás ügynöki jutalékként jelentkezik. E bíróság az adott esetben, a1 körülmények szabad mérlegelése útján azt állapította meg, hogy panaszosnak a szóbanforgó ingatlan vételnél való közreműködése nem volt jogászi, illetve ügyvédi funkciór hanem inkább ügynöki tevékenység, tehát az ebből származó jutalékot sem lehet ügyvédi jövedelemnek tekinteni. Ennek megállapítása után az adófelszólamlási bizottságot az adó mérve tárgyában határozat hozatalara kellett utasítani, mert miként az ennek a bíróságnak a magánfél jövedelemadója tárgyában 1918. évi 1799. P. sz. a. hozott ítéletéből kitűnik, nincs tisztázva az a kérdés, hogy ebből a 180,000 K-ból a panaszos közbeeső közvetítés díja címén mennyit engedett át, vagyis, hogy e birtokközvetítésből őt mennyi illette meg ; és erre nézve a jelen ügy iratai sem nyújtanak megnyugtató támpontot. 15. Az ország lakosainak külföldi szolgálatukért külföldről élvezett illetményei Magyarországon esnek IV. oszt. kereseti adó alá. (Közigazgatási bíróság 17,631/1917. P. sz.) A m. kir. közigazgatási bíróság: A panaszt elutasítja. Indokok: A IV. osztályú kereseti adót az állami kincstár azután a 45,000 K évi fizetés után követeli, amelyet a panaszos a b—i részvénytársaságtól az 1912 máj. 1 -tői 1914 jun. 30-íg lefolyt időben vezérigazgatói minőségében kapott. A panaszos a fizetési kötelezettség alól való fölmentését azon az alapon kéri, hogy Romániában kapott fizetése után Magyarországban annál kevésbé tartozik adót fizetni, mert alkalmaztatása idejében nem tartózkodott állandóan Budapesten. Az igényt jogosan elismerni nein lehetett, mert a panaszos az adóösszeírásuíven tett bevallása szerint romániai alkalmaztatásának az ideje alatt Budapesten állandó lakós volt és fellebbezése szerint idejének minden hónapban csak egy részét töltötte Romániában, az ország lakosai pedig az. 1875 : XXIX. törvény