Főző Sándor (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XIII. kötet (Budapest, 1922)

Közigazgatási Döntvénytár. 5. A végrendelet érvénytelenítése iránt indított per tárgyának értéke rendszerint megbecsülhető. (Közigazgatási bíróság 12,226 4916. P. sz.) A m. kir. közigazgatási bíróság: A panasznak helvét nem ad. Indokok: A panaszos tartozatlan lerovás címén kér vissza jegyzőkönyvi illetéket a panaszban előadottak szerint azért, mert a végrendelet érvénytelenítése iránt indított per tárgyának értéke megbecsülhető nem lévén, a tárgyalási jegyzőkönyv első ívére csak 3 korona 50 fillér járt volna, s így az általa lerótt 7 K 80 fillérből téves számítása szerint 2 k 30 fillér visszajár. Az igazgatóság az alapkérelem teljesítését azért tagadta meg, mert egyrészt a pertárgy értékéül az 1914 : XLIII. t-c. 31. §-a és a Pp. 6. §-ának 5. pontja szerint a hagyatéknak a keresetben kitüntetett 13,198 K értékét kell venni, s így a jegyzőkönyv első ívének az illetéke is 6 K, azonkívül a panaszos a jegyzőkönyvben a tárgyalás elnapolása iránt is terjesztett elő kérelmet, amely után — tekintettel arra, hogy a tárgyalás már egyszer elnapoltatott — az idézett törvény 2. §. A. pontja szerint még 12 K illetéket tartozott volna leróni, tehát a jegyzőkönyvön nem fölös lerovás, hanem bélyeghiány mutatkozik. A panaszos visszatérítési kérelmét a bíróság sem találta alaposnak. A végrendelet érvénytelenítése iránt indított per kétségtelenül vagyonjogi igényre vonatkozik. Az 1914: XLIII. t-c. 34. §-a értelmében pedig a pertárgy értékéül csak akkor lehet a törvényszéki eljárásban 2500 K-t venni, ha a per tárgya meg nem becsülhető. A vagyonjogi igény azonban kevés kivétellel megbecsülhető, ha nem nyilvánul is pénzkövetelésben. Erre az esetre gondoskodik az idézett törvény 32. §-a, amely elrendeli, hogy az ilyen perekben a felperes a pertárgy értékét már lehetőleg a keresetben jelentse be s a bejelentés elmulasztása esetében kimondja, hogy az érték meghatározására nézve az illeték szempontjából is a polgári perrendtartás 5. és 6. §-ában foglalt rendelkezések az irányadók. A törvénynek ebből a rendelkezéséből nyilvánvaló, hogy minden olyan vagyonjogi igény, amelyet a perrendtartás idézett szakaszai a bírói illetékesség vagy hatáskör szempontjából megbecsülhetonek mondanak ki, s illetve megbecsülnek, az illeték szempontjából sem tekinthetők megbecsülhetetlennek, hanem amennyiben maga a fél a keresetben az értéket meg nem jelölte, a pénzügyigazgatoság is köteles azt eselleg utó-