Schlamadinger Jenő (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XII. kötet (Budapest, 1919)

Közigazgatási Döntvénytár. 47 vallomás beadása után, de a fél adójának elsőfokú megállapítása -előtt változások állanak elő, ezeket a változásokat az adó megállapításánál figyelembe kell venni, akár az adóköteles igazolja a változást, akár a pénzügyi hatóság, vagy az adókivető bizottság jut olyan adatoknak birtokába, amelyek az adójavaslat készítésénél figyelembe nem vétettek vagy figyelembe vehetők még nem voltak. E rendelkezésekből nyilvánvaló, hogy a törvény a nyers bevétel kiszámításánál csak célszerűségi szempontból kisegítőként és nem kizárólagosan kívánja elsősorban az adóévet megelőző év eredményének alapulvételét. A már megvolt előző évi eredmény úgy az adózónak, mint az adókivető közegeknek biztos támpontot nyújt, az élet rendes tapasztalatai szerint ugrásszerűen amúgy sem igen változó évi nyers bevételnek megállapítására. Az adózó az általa ismert előző évi eredményt számtani pontossággal vallhatja be. Az adókivető közegek pedig a múltban megvolt tényleges tiszta jövedelmet a rendelkezésre álló törvényes eszközök és adatok felhasználásával (az adózó kihallgatása, tőle bekívánt írásbeli feleket, nyereség-veszteségszámla, tanuk kihallgatása, szakértők meghallgatása stb.) puhatolják ki. A 11. §. első és második bekezdésében foglalt rendelkezések egymással kiegyenlíthetetlen ellenmondásban volnának, ha nem a második bekezdésben levő rendelkezés tekintetnék az elvi főszabálynak, mely szerint a nyers bevétel kiszámításánál csakis annak a vagyonnak vagy annak a foglalkozásnak a bevétele az irányadó, amely az adóév kezdetén (illetőleg az összeírás, sőt elsőfokú kivetés idejében) már megvolt és még megvan és amely foglalkozást az adózó már folytat, és még folytat. Ez a rendelkezés ellene szól annak, hogy a nyers bevételt kizárólag az adóévet megelőző naptári év eredménye alkotja. Mert ha pl. valamely adózónak az 1915. évben ügyvédi irodája volt, de ezzel a foglalkozással az 1915 év végén felhagy, úgy az ügyvédi irodából az 1915 évben befolyt bármily tetemes jövedelem a 11. §. második bekezdése értelmében az 1916 évi jövedelemadó alapjának meghatározásánál számba nem vehető és viszont, ha valaki az 1916 év első napján nyit ügyvédi irodát, bár ennek az irodánák 1915 évben még jövedelme nem lehetett, az 1916. évi jövedelemadó kiszámításánál ez a jövedelmi forrás is számba veendő. AZ előző év eredményének, csak célszerűségi szempontból és kisegítőként való alapulvétele mellett szól a szolgálati járandóságnak az adóévben fennálló összegben való felvétele, mert a járandóság előre ismert lévén, ennek megállapításához a mult évi eredményre szükség nincs. De nem volna értelme a szakasz negyedik bekezdésében