Schlamadinger Jenő (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XII. kötet (Budapest, 1919)

176 Közigazgatási Döntvénytár. — ha az alkalmazott az 1. §-ban felsorolt több üzemnél van foglalkoztatva — ezekből a foglalkozásokból eredő minden keresete figyelembe veendő. B. S.-nak mind a két alkalmaztatása az 1907: XIX. tc. 1. §-a alá esett, amennyiben az «Adria» biztosító társaságnál viselt és 2800 K élvezetével egybekapcsolt állása az 4. §. 1. pontjában, a R. M. droguista üzletében való kisegítő foglalkoztatása pedig az 1. §. 2. pontjában felsoroltak közé tartozott. Minthogy B. S.# az előbbi állandó állása után járó fizetése már egymagában meghaladta a fizetésnek, illetőleg bérnek a törvényben meghatározott azt a legmagasabb határát (2400 kor.), amelyen belül az ipari és kereskedelmi üzemnél való alkalmazás betegség esetére való biztosítás kötelezettsége alá esik: ennélfogva B. S. az utóbbi foglalkoztatása után sem eshetett biztosítási kötelezettség alá, arra való tekintet nélkül, hogy az utóbbi foglalkoztatása után járó keresete elérte-e a fizetésnek, illetve bérnek törvényben meghatározott legmagasabb mértékét vagy sem? A fizetés, illetőleg a bér törvényben meghatározott legmagasabb mértékének meghatározása azt jelenti, hogy a törvény, közérdekből, de a munkás érdekében is csak a kisebb keresettel biró ipari és kereskedelmi alkalmazottakat kívánta segélyezni és * így a törvény célzatával ellenkeznék az, ha olyan alkalmazott is segélyben részesíttetnék, aki a törvényben felsorolt ipari és kereskedelmi alkalmaztatása után többet keres, mint amennyiben a törvény a kisebb kereset legmagasabb mértékét megszabta. Az 1907: XIX. tc. 11. §-a is a munkaadó bejelentési kötelezettségét kiterjeszti általában mindazokra a körülményekre, amelyeknek a betegség (vagy baleset) esetére való biztosítás keresztülvitele szempontjából fontossága van. R. M. droguista tehát bejelenteni tartozott volna B. S.-nak előbbi alkalmaztatását is. Egyébként a törvény a kötelező pénztári tagságot a biztosítás alá eső foglalkozásba való belépéssel és nem a bejelentéssel kapcsolja össze és így annak a körülménynek, hogy B. S.-t R. M. a pénztárnál bejelentette és utána járulékot is fizetett, nincs jelentősége akkor, amikor megállapíttatott, hogy B. S. biztosítási kötelezettség alá nem esett. Ezért a panaszos pénztárt a B. S. családjának tagja után felszámított kórházi költség fizetése alól teljesen fel kellett menteni és ebből a költségből a 28 napra eső rész megfizetésére is az 1898: XXI. tc. 7. § b) pontja alapján magát B. S.-t, mint az ápolt fiát kellett kötelezni.