Schlamadinger Jenő (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XII. kötet (Budapest, 1919)
172 Közigazgatási Döntvénytár. ság 4. sz. döntvénye szerint felül nem bírálhatja, a panasz folytán a panaszolt határozat megsemmisítése mellett a választást a bíróságnak érvényben kellett tartania. 186. Illetőségi vitás ügyekben hozott ítélet anyagi jogerőre nem emelkedik. (Közigazgatási bíróság 4035/4916. P. sz.) A m. kir. közigazgatási bíróság: Az újrafelvételi és igazolási kérelmet visszautasítja. Indokok: így kellett határozni, mert az 1896: XXVI. tc. 440. §-a értelmében az újrafelvételi panaszt a főeljárás folyamán keletkezett véghatározat kézbesítésétől számított egy éven belül kell a közigazgatási bíróságnál benyújtani. Ez a határidő jelen esetben már évek előtt lejárt; igazolásnak pedig az újrafelvételnél helye nincs. Minthogy azonban az anyakönyv kiigazítása az érdekelt személyek családi állását érintő oly hatósági intézkedés, amely a községi illetőség szempontjából is törvényes következményekkel jár, amit a bíróság már 498/4940. sz. ítéletében kiemelt, másrészt az illetőség mint törvényesen szabályozott és csak törvényes alapon fenntartható közjogi viszony kérdésében keletkezett bírói ítélet csupán azt állapítja meg, hogy az eljárt közigazgatási hatóságok az akkor adva volt alapon törvényszerűen intézkedtek, az ily ítélet tehát anyagi jogerőre nem emelkedik s így mi sem állja útját annak, hogy a kérdésben forgó személyek illetőségének tárgyalása és eldöntése végett az eljárás az újrafelvételi kérvényben felhozott alapon az illetékes közigazgatási hatóságoknál megindíttassék. 187. Törvény hatósági szabályrendeletnek olyan rendelkezése, hogy az ellátási igény elvesztése a fegyelmi eljárás megfelelő alkalmazása mellett mondatik ki, nem értelmezhető akkép, hogy az ellátási igényjogosultság vitás kérdésében is a fegyelmi hatóság dönt; az igény felől mindenkor a törvényhatósági bizottság hivatott határozni.