Schlamadinger Jenő (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XII. kötet (Budapest, 1919)

158 Közigazgatási Döntvénytár. •utasítja és az Országos Pénztár határozatát — azzal a változtatással, hogy a balesetbiztosítási kötelezettség az 1907 : XIX. tc. 3. §-ának nem 26-ik, hanem 3-ik pontján alapul — helybenhagyja. Indokok: Az Országos Munkásbetegsegélyző és Balesetbiztosító Pénztár a megfellebbezett határozattal az 4907 : XIX. tc. 3. §-ának 26. pontja alapján fellebbezőnek k—i központi barakkórházi élelmező üzemét a veszélyességi táblázat 634. tételszámú ((Szállodák és vendéglők)) megnevezésű üzemcíme alá sorozta be. Fellebbező ezt a határozatot sérelmesnek találja, mert vállalati nem volt ipari műhelyben gyakorolt ipari üzem, hanem alkalmi kifőzés, mely az állami adózás szempontjából — tehát , hivatalosan is — ilyennek minősíttetett. Ha pedig megáll a kifőzésnek a ((Szállodák és vendéglők)) gyűjtőfogalma alá tartozása — egészen eltekintve attól, hogy 20* alkalmazottat állandóan nem is foglalkoztatott — akkor is mentesül a biztosítási kötelezettség alól az állami munkásbiztosítási hivatal 15. sz. elvi határozata alapján, amely szerint a vendéglők nem minősülnek ipari műhelyeknek. Kifogásolja továbbá az üzem részére megállapított közepes veszélyességi arányszámot. A m. kir. Állami Munkásbiztosítási Hivatal megállapította, hogy az országos pénztár az üzemet a törvény 3. §-ának 26. pontja alapján sorozta be, bár fellebbező csak 3 db nem motoros erővel hajtott munkagépet és egy sütőkemencét használt. Minthogy az 1907 : XIX. tc. 3. §-ának 26. pontja a balesetbiztosítási kötelezettséget csak olyan üzemekre állapítja meg, amelyek elemi erő által hajtott gépet használnak, de fellebbezőnek ilyen gépe nem volt, az országos pénztár helytelenül hivatkozott a törvényszakasz 26. pontjára. A balesetbiztosítási kötelezettség dacára ennek mégis fennáll. Az állami hivatal biztosítási tanácsának 15. sz. elvi határozata kimondotta ugyan, hogy a szállodák, vendéglők és kávéházak nem minősíthetők az 1907 : XIX. tc. 3. §-ának 3. pontjában említett ipari műhelyeknek és így ezen az alapon nem esnek balesetbiztosítási kötelezettség alá, azonban fellebbező üzeme nem vendéglő, hanem kifőzés, amint azt ő maga is elismeri. A hivatalnak hivatkozott elvi jelentőségű határozata a kifőzésekre nem vonatkozik, mert ezek személyzete kizárólag konyhai munkásokból áll, akik nyersanyagok feldolgozásával és forgalomba hozandó iparcikkekké átalakításával foglalkoznak. Tevékenységük tehát magában foglalja mindazokat az ismérveket, amelyek az ipari műhelyekben folyó munkákat meghatározzák. A Hivatal ezekből megállapította, hogy a fellebbező üzeme •is ipari műhely. Az ilyen üzemek pedig — amennyiben azok-