Schlamadinger Jenő (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XII. kötet (Budapest, 1919)

Közigazgatási Döntvénytár. pedig — ha magánkötelezett nincs — a község. A helyi érdekeltség pedig annál a községnél nyilvánul, amelyben a védekezésszüksége felmerül. De. következik az említett értelmezés helyessége az e téren való jogfejlődésből is: az 1875:111. tc. 10. §-a a védekezés mindennemű költségét a község terhére rótta és pedig kifejezetten annak a községnek terhére, amelynek érdekében az intézkedés elrendeltetett. Az 1898: XXI. tc.-ké vált miniszteri javaslat indokolása a 8. §-nál mondja, hogy a javaslat egyik főcélja, hogy a községek eddigi túlterheltetésén könnyítsen és hangsúlyozza az indokolás azt is, hogy a 8. §. szerint az illetőségi községre utalt terhek között egy sincs olyan, mely az eddigi törvények alapján (ezek között az indokolás külön felemlíti az 1875. évi III. tc.-ket is) községi kötelezettség ne volna. Mondja tovább ugyanis az indokolás, hogy ezeket az eddigi terheket csökkenti a javaslat a többi között azzal is, hogy a járványköltségek felerészét az országos alapra utalja. Világos tehát, hogy az 1898: XXI. tc. nem azt célozza, hogy a védekezési költséggel az 1875 : III. tc. 10. §-a értelmében terhelt község helyett, ezentúl a beteg személy illetőségi községe terheltessék meg, hanem csak azt, hogy az eddig is terhelt községnek ez a terhe csökkenjen. Magának az 1898: XXI. tc. 8. §-ának tételes rendelkezése is mutatja, hogy a c) pontnál a költséggel terhelt község meghatározására nem az egyes személy községi illetősége az irányadó, mert az egy községben felmerülő védekezési teendők túlnyomó részben nem is olyanok, hogy azok egyes személyekhez akkép kapcsolódjanak, hogy a felmerülő költséget az egyes személyek községi illetősége szerint íel lehessen osztani. A hevenyferőző betegnek védekezésként jelentkező kórházi ápolásánál van ugyan a költség tekintetében személyhez íűződő kapcsolat is ; de ez a kapcsolat meg azért nem vezethet az ápolt személy illetőségi községének megterhelésére, mert ugyancsak az 1898: XXI. tc.-nek egyik főcélja az is, hogy az egész vonalon megszüntesse azt a kötelezettséget, amely addig a kórházi ápolás tekintetében az ápolt személy illetőségi községét terhelte. Ami végül a községnek a hevenyfertőző betegségek ellen való védekezés tekintetében fennálló kötelezettségét, az 1898. évi XXI. tc.-nek is tekintetbe vételével, összegező újabb törvényes rendelkezést, jelesül az 1908 : XXXVIII. tc. 1. §-ának d) pontját illeti: ebben a legcsekélyebb támpont sincs arra, hogy a költség az egyes hevenyfertőző személy illetőségi községére háruljon.