Schlamadinger Jenő (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XII. kötet (Budapest, 1919)

Közigazgatási Döntvénytár. gélynyujtásból álló tevékenysége, miután a baleset okozata is betegség, szintén betegápolás. Az intézet szó fogalom-meghatározásának pedig nem szükségképen való előfeltétele az, hogy a tevékenység, melyre az intézel alakul, zárt helyen történjék s így a fellebbező egyesület, mint ilyen, betegápolással foglalkozó intézetnek tekintendő akkor is, ha az első segél)nyújtás nem zárt helyiségben történik. Különben pedig a mentőegyesület alapszabályainak 5. §-a szerint a város területén mentő;'J\>mást létesít, melyeL kocsikkal,, hord ágyakkal, sebészeti és másnemű orvosi eszközökkel, köt- és gyógyszerekkel felszerel s e mentőállomáson az alapszabályok 3. szerint baleseti betegeket kezelésre és ápolásra átmenetileg elfogadhat. A törvényben megjelölt fogalom-meghatározás a fellebbezőegyesülettel szemben alkalmazható lévén, a balesetbiztosítási kötelezettség megállapítása szempontjából közömbös, hogy az egyesület az első segélynyújtást az ápoltakkal szemben díjmentesen végzi e. Egyébként pedig az egyesület alapszabályainak 7. §-a szerint szolgálataiért tiszteletdíjat elíogad. Biztosításra kötelezett a betegápoláson kívül, az idézett törvénycikk 3. §-ának 18. ponlja értelmében, a mentőegyesület betegszállítási tevékenysége is, mely mentőkocsikkal rendszeresen folytattatik s így az 1907 : XIX. tc. szempontjából íuvarozásnak minősül. Hogy ez a tevékenység is az esetek egy részében díjtalanul végeztetik, az nem zárja ki a balesetbiztosítási kötelezettséget, miután iparszerűség ez intézményeknél a biztorí,ási kötelezettségnek í em feltétele. Végül az egyesület humánus, köze 'lú jellege sem akadálya a balesetbiztosítási kötelezettség kimondásának, miután az egyesület humánus jellegével á baleset veszélyének kitett alkalmazottak biztosítása éppen összeegyeztethető. Mindez okokból a fellebbezést a törvény alapján el kellett utasítani és az Országos Pénztárnak a balesetbiztosítási kötelezettséget kimondó határozatát helyben kellett hagyni. 170. Az olyan vasúti alkalmazott, aki nem tagja a nyugbérpénztárnak, baleseti kárigényét csakis az 1907: XIX. tc rendelkezéseinek megfelelően érvényesítheti. (Kúria 1917 nov. 13. P. VI. 4157/1917. sz.>