Schlamadinger Jenő (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XII. kötet (Budapest, 1919)

/. Budapest székesfőváros burkolási szabályrendelete az 1890 : I. tc. rendelkezéseibe nem ütközik. — II. A burkolási szabályrendelet 1. §-a szerint a közterületek burkoltatása a székesfőváros hatóságának kizárólagos joga és így abban a kérdésben, hogy új burkolat alkalmazásának szüksége fennforgott-e, az ingatlantulajdonos érdekeit csak a közigazgatási hatósági eljárásban érvényesítheti. (Közigazgatási bíróság 4933/914. K. sz.) A m. kir. közigazgatási bíróság: A panasznak helyet nem ad. indokok: Panaszos elsősorban azt vitatja, hegy a Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottsága által a közterületek burkolásáról 433—Kgy. 1904. sz. a. alkotott és a m. kir. belügyminiszter által 43,602—Il-b.—1904. sz. a. jóváhagyott szabályrendelet, melynek alapján a vitás burkolási járulék kirovatott, az 1890:1. tc. rendelkezéseibe ütközik. Panaszos szerint ugyanis az 1890 :1. tc. 155. és 156. §-aira nem alapítható az az eljárás, hogy a háztulajdonos mint ilyen külön is megterheltetik a közutak közé tartozó utca burkolási költségeivel s szerinte az a szabályrendelet, mely a közút céljára az illető törvényekben megjelölt közadózásokon túl csupán a háztulajdonosra kirovandó járulékot követel, «törvénybe és jogba» ütközik. Ez a felfogás azonban helyesnek el nem ismerhető. A közutakróJ szóló 1890:1. tc. nem vonatkozik általában az ország területén belül közlekedésre használt minden útvonalra, hanem csupán az i, §-ában felsorolt utakra, amelyek közé a községek és városok belső forgalmának lebonyolítására szolgáló utak, utcák és terek már csak azért sem sorolhatók, mert a törvény 7. és 14. §-aiból világosan kitűnik, hogy a törvényhozó a közutak megjelölésénél az «utca)) elnevezést is szemelőtt tartotta anélkül, hogy a község és a város belső forgalmáKözigazgatási Döntvénytár. Xlf. 4