Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XI. kötet (Budapest, 1918)

Közigazgatási Döntvénytár. 47 séges vevő az árúk közti különbséget csak a különös figyelem reáfordításával ismerheti föl. A védjegyoltalom szempontjából a törvény a védjegyek hasonlósága és megtévesztési képessége tekintetében zsinórmértékül azt a körülményt állapítja meg, hogy a közönség, tehát az olyan vevő, kinek csekélyebb intelligenciája van, azonnal képes-e fölismerni az eredeti és az utánzott védjegy közti különbséget, avagy csak behatóbb vizsgálat, különös figyelem reáfordítása után tünik-e a szembe ? Tekintettel most már arra, hogy a védjegyek összehasonlításával nem az azok között lévő különbség, hanem a hasonneműség vizsgálandó, továbbá, hogy nem a föliratokban való eltérés a lényeges, hanem az ábra és a színezés az irányadó s azon hatás döntő, melyet az összehasonlítandó két árujegy a szemre tehát optikailag gyakorolt, a bíróság miután tényékként állapította meg, hogy a lefoglalt és a védett árúvédjegy külső megjelenési alakja, forma, nagyság, szín tekintetében ugyan azonos, hogy a sósborszeszüvegek nagysága, alakja formája teljesen ugyanazonos, a sósborszesz árúk csomagolására szolgáló papir sárga szine az ezen alkalmazott védjegy színe (piros) nagysága, formája ugyancsak teljesen hasonló, úgy hogy a forgalom alá készített árú az első tekintetre még az intelligensebb vevő előtt is az ugyanazonosság képzetét kelti föl, a bíróság tiszta meggyőződéssel és nyugodt lelkiismerettel állapította meg terheltnek a vád tárgyává tett bűncselekményben való bűnösségét. (Budapesti kir. törvényszék B. X. 12,089/9 1916. sz.) A budapesti kir. büntetőtörvényszék, mint másodfokú büntető bíróság a védjegybitorlás által elkövetett kihágás miatt vádolt S. A. budapesti kereskedő ellen folyamatba tett bűnügyet, a bizonyítási eljárás mellőzése mellett, a vád és védelem meghallgatása után vizsgálat alá vévén, következőleg ítélt: A kir. törvényszék az elsőfokon eljáró kir. járásbíróság ítéletének nem fellebbezett részét a Bp. 387. §. első bekezdése alapján érintetlenül, fellebbezett részét pedig az 554. §. második bekezdése értelmében helyben hagyja azzal a helyesbítéssel, hogy a S. A. vádlott ellen Wszabott pénzbüntetésnek behajthatatlanság esetén megfelelő elzárásra leendő átváltoztatása a Kbtk. 22. §-án alapul. indokok: A kir. törvényszék az elsőfokon eljáró kir. járásbíróság ítéletében megállapított tényállást a felhozott indokoknál fogva szintén valónak fogadta el. Ezen tényállás alapján a kir. járásbíróság helyesen állapította meg S. A.-nak az árúvédjegy bitorlása által elkövetett kihágásban való bűnösségét, helyesen