Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XI. kötet (Budapest, 1918)

1-2 Közigazgatási Döntvénytár. céljából mi módon való kezelését ismertetik, hauem mint a szakvélemény címe is mutatja, az erjesztett takarmányok tápláló értékéről szóló vizsgálatok eredményét ismerteti egyes gazdaságokban, amelyek újságrontó adatot már azért sem képezhetnek, míg az X. és Z. alatti francia nyelvű közlemények használati utasítások arra nézve, hogy az alperesek egyike által készített tejsavas erjesztőanyagok minő kedvező hatást gyakorolnak a répaszeletek konzerválására. Minthogy tehát a felperes által felhozott közzétett nyomdatermékek tartalmát a szabadalmi hivatal a megtámadott szabadalom tárgyára újságrontónak nem találta, ezért a felperest keresetével elutasítani és az alpereseknek okozott költségek megfizetésében marasztalni kellett. Szabadalmi tanács: Az elsőbíróságnak az egyedül a perköltség mennyisége kérdésében és csupán a harmadrendű alperes egyesület részéről fellebbezett ítéletét helybenhagyja, a dr. N. N. részéről előterjesztett tellolyamodást pedig visszautasítja. Indokok: A fellebbező harmadrendű alperes nem mutatta ki, hogy az első- es másodrendű alpereseket megillető perköltséghez való igényt az imént nevezettektől megszerezte volna; miért is a fellebbezésnek az a panasza, hogy az elsőbírósági ítélettel az első- és másodrendű alperesek javára megítélt perköltség összege nem megfelelő, egyáltalán nem is volt méltatás tárgyává tehető. A harmadrendű alperes részére perköltség címén megítélt 22 K-t illetően a szabadalmi tanács úgy találta, hogy a szóbanforgó összeg a fellebbező alperes nevében és érdekében végzett munkálattal s a tett kiadással arányban áll. Az elsőfokú ítélet fellebbezett részének helybenhagyását tehát az itt kifejtettek indokolják. Ami pedig az alperesi ügyvédnek a fellebbezéssel kapcsolatosan előterjeszteti felfolyamoclása visszautasítását illeti, azt a következők indokolják: Az elsőbíróságnak a felfolyamodással megtámadni kívánt 15,376/1915. sz. végzése nyílván nem tartozik azon határozatok közé, amelyek ellen az 1881 : L1X. tc. 52. §-a rendelkezése értelmében a perorvoslat csakis az ügy érdemében hozott ítélet elleni fellebbezésben kérhető, annál kevésbbé, mivel magának a neheztelt végzésnek indokolásából kitűnik, hogy az már az ítéletet követően hozatott. A csak önállóan előterjeszthető felfolyamodások pedig az 1881 : L1X. tc. 51. §-a 2. bekezdésének rendelkezése szerint a végzés kézbesítésétől számított nyolc nap alatt adandók be ; úgy de a per adatai szerint maga a fellebbezés, melybe a felfolyamodás szabály ellenére foglaltatik, az említett határidőn túl nyújtatott be