Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XI. kötet (Budapest, 1918)

98 Közigazgatási Döntvénytár. (Közigazgatási bíróság 20,450/1915. P. sz.) A m. kir. közigazgatási bíróság: A panasznak helyet' nem ad. indokok: Nem vitás, hogy a panaszos részére R. L. dr. a Pp. 102. § a alapján általános meghatalmazást állított ki s azt a bíróságnál bemutatta és ennek az általános meghatalmazásnak alapján adta be azt a kérvényt, amelyet az 1 K 50 t meghatalmazási illeték hiánya miatt megleleteztek. Az 1914 : XLIII. tc. 30. § a szerint pedig az, aki általános meghatalmazás alapján jár el, minden egyes ügyben 1 K 50 f meghatalmazási illetéket köteles leróni és pedig a törvény 49. §-ának 3. bekezdése szerint azon a beadványon, amelyben a meghatalmazásra hivatkozik. Kétségtelen tehát, hogy a panaszos, aki a beadványt épen erre az általános meghatalmazásra való tekintettel adta be, tartozott volna azon a meghatalmazási illetéket is leróni s lerovási kötelezettségére az a körülmény, hogy a meghatalmazás nem volt úgy kiállítva, hogy annak alapján jogosult lett volna eljárni, befolyással nem lehet. A felemelt illetéknek méltányosságból való elengedése pe'dig^ mint nem jogvitás kérdés, a közigazgatási bíróság hatáskörébe nem tartozik. 91. Ha a fél egy 1915. évi január hó l-e előtt kiállított 1 korona bélyeggel ellátott meghatalmazás hiteles másolatát csatolja be, a meghatalmazási illetéket pótolni nem tartozik. (Közigazgatási bíróság 23,903/1915. P. sz.) A m. kir. közigazgatási bíróság: A panasznak helyet ad és a megtámadott illeték törlését elrendeli. Indokok; A panasszal megtámadott illetéket azért követelik a panaszostól, mert több keresetéhez egy 1903. évben kiállított és 1 K bélyeggel ellátott ügyvédi meghatalmazásnak közjegyző által hitelesített másolatát csatolta, holott a pénzügyigazgatóság véleménye szerint 1915. évi január hó 1-étől kezdve illetéki szempontból csak olyan meghatalmazást volna szabad használni, amely 1 K 50 f illetékkel van ellátva. A kiszabás sérelmes voltát vitató panaszt a bíróság alaposnak találta. A Pp. 100. §-a kifejezetten megengedi, hogy az ügyvéd