Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár X. kötet (Budapest, 1917)
Közigazgatási Döntvénytár. 59 szét, mert az idézett törvény 109. §-ában említett kárdíj követelése céljából elégséges, ha az igénylő csak a legeltetés vagy a gondatlan őrizés következtében lehetségessé vált legelés tényét bizonyítja, és nem szükséges annak külön bizonyítása is, hogy a legeltetés vagy legelés kárt okozott. Az idézett törvényszakasz szerint ugyanis az állatok által okozott kárnál a károsultnak jogában áll az okozott kár megtérítése helyett a kárdíj megfizetér sét kívánni, ebben az esetben a kár mennyiségének a bizonyítása nem szükséges, a 110. §. pedig a kárdíj tételeit állapítja meg. Az idézett törvény egyik főcélja a mezei földbirtok védelme. A törvény alkalmazásánál ha kétség íér a törvény valamely rendelkezésének értelméhez, ennek a célnak figyelemben tartásával kell annak értelmét megállapítani. A jogosulatlan legeltetéssel szemben a törvény a kárdíjban állít fel biztosítékot a birtok védelmére. Ebből s a 109. §. szövegéből az tűnik ki, hogy a törvény a jogosulatlan legeltetés vagy legelés fogalmába a kárt is belefoglalta, mert — mint ezt a kir. Kúria jogegységi tanácsa 5/914. sz. polgári döntvényének az általam ujabban követett gyakorlatnak is megfelelően meghatározta — a jogosulatlan legeltetés vagy legelés idegen dolog használatával, tehát a dolog természeténél fogva károkozással jár, amiből következik, hogy kárdíj követelése esetén jogosulatlan legeltetés vagy legelés tényén kivül nem szükséges külön bizonyítani azt, hogy a legeltetés vagy a legelés kárt okozott. 75. Szarvastehénnek tiltott időben lövése, illetőleg forgalomba hozatala miatt kiszabott büntetéspénz feleösszege az eladás helye szerinti községet illeti. (Belügyminiszter 1914 évi 2853. sz. határozata.) M. I. és B. S. ellen, tiltott időben szarvastehén lövése, illetve forgalomba hozatala miatt, az 1883: XX. tc. 31. §-a, továbbá M. K. ellen engedély nélkül fegyvertartás miatt, a vármegyei íegyvertartási szabályrendelet 1. §-ába ütköző és 13. §-a alapján lolyamatba tett kihágási ügy B. S. terhelt fellebbezése folytán felülvizsgáltatván, a következő harmadfokú ítélet hozatott: Az 1914. évi február hó 25-én 229. kih. sz. alatt a v—i járás főszolgabírája elsőfokú ítéletének helybenhagyásával hozott másodfokú büntető ítélete indokainál fogva helybenhagyatik azzal a változtatással, hogy B. S. zs—i lakosra kiszabott pénzbüntetés telerészben nem F. község, hanem Zs. város javára lordítancló. Mert az 1901 :
