Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár X. kötet (Budapest, 1917)

52 Közigazgatási Döntvénytár. mely szerint dr. B. S. h-i ügyvéd azon kérelmével, hogy azügyfelei kihágási ügyére vonatkozó iratok, adatok beszerzése ésmásolatok vétele végett G. M. ügyvédi Írnoknak kiadassanak, elutasíltatott, helybenhagyalik. Mert a Rbsz. 34. §-a érteimébeit csak a terheltnek vagy meghatalmazottjának van joga és pedig csak arra, hogy a feljelentés, terhelt és tanú előzetes kihallgatásáról felvett jegyzőkönyvet és a szakértői véleményt megtekinthesse. 65. A büntelőparancs jogerőre emelkedése után ugyanazon kihágási ügyben ítélet hozatalának helye nincs. (Kereskedelemügyi miniszter 1915. évi 43,412. sz. határozata.) A F. Á. k-i lakos ellen a k.-s-i községi közlekedési (vicinális) üt egy részének elfoglalása ((elszánlás és birtokbavétel) miatt folyamatba tett útrendőri kihágási ügyben, amelyben a vármegye alispánja mint másodfokú rendőri büntetőbíróság úgy ítélt, hogy a k-i járás főszolgabírója mint elsőfokú rendőri büntetőbíró által hozott elsőtokú ítéletet jóváhagyva, terheltet vétkesnek mondotta ki az 1890:1. tc. 130. §-ába ütköző útrendőri kihágásban, melyet az által követett el, hogy a fent nevezett községi közlekedési út egy részét felszántotta és saját tulajdonaként birtokba vette s ez alapon őt felerészben K. község város szegényalapja, felerészben pedig az államkincstár javára fordítandó, 15 nap alatt különbeni végrehajlás terhe mellett fizetendő, behajthatatlanság esetében 3 napi önköltségen eltöltendő elzárásra átváltoztatandó 50 K pénzbüntetésre ítélte s végül terheltet arra kötelezte, hogy az úttestet 8 nap alatt előbbeni állapotába állíttassa vissza, marasztalt fellebbezése folytán és a Rbsz. 179. §-ában foglaltak alapján mint harmadfokú rendőri büntetőbíró a következő ítéletet hoztam: A másodfokú ítéletnek, valamint az ennek alapjául szolgáló elsőfokú ítéletnek büntetést kiszabó részét, minthogy marasztalt a k-i járás főszolgabírójának jogerőre emelkedett büntető parancsában ugyanezen kihágási ügyben egyszer már elítéltetett, a Rbsz. 204. §-a értelmében megsemmisítem, az alsófokú ítéletek egyéb részeit azonban indokainál fogva helybenhagyom, azzal a változtatással, hogy terhelt nem az 1890:1. tc. 130. §-ába, hanem 126. §-ába ütköző kihágást követett el és egyúttal az elrendelt póttárgyalás alkalmával a műszaki szakértőként eljárt P. A. műszaki tanácsos részéről felmerült és szám-