Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár X. kötet (Budapest, 1917)

Közigazgatási Döntvénytár. 195 nézve megjegyzi a bíróság, hogy a községi iskolák állami segélye nem tartozik azok közé az állami hozzájárulások közé, amelyek az 1907: LX. tc. 3. §-ában vagy más törvény hasonló rendelkezésében vannak felsorolva és így az iskolai államsegélyre vonatkozó panasz következtében az idézett tc. 16. §-a szerint — ha a panasznak helyet ad is — legfeljebb csak a megtámadott miniszteri határozat elutasító részét semmisíthetné meg, de érdemlegesen nem intézkedhetnék. Azonban a bíróság a panaszt alaposnak nem találta és annak helyet nem adott a következő okokból: a községi elemi népiskolák segélyezésének egyik módját, t. i. azt a módját, amikor a miniszter az iskolafenntartó község kérelmére a község által alkalmazott tanítók illetményének a törvényszerű legkisebb mértékig való kiegészítésére fizetéskiegészítő államsegélyt utalványoz, korábban az 1893: XXVI. tc, jelenleg pedig az 1907: XXVII. tc. és az 1913 :XVÍ. tc. tüzetesebben szabályozta és szabályozza. A panasz nem ilyen fizetéskiegészítő államsegélyre, hanem az 1868 : XXXVIII. tc. 43. §-a alapján igényelt arra az államsegélyre vonatkozik, amelyet a város az elemi népiskolai általános költségvetésében mutatkozó hiány fedezésére kért. A segélynek ez a másik módja a törvényben kimerítően szabályozva nincs. Erészben az 1868: XXXVIII. tc. 43. §-a mindössze azt a rendelkezést tartalmazza, hogy a község illető hatósága útján segélyért az államhoz folyamodhatok, ha kimutatja, hogy a szükséges népoktatási tanintézeteinek a törvény szerinti felállítására és fenntartására a kellő anyagi erőt nem képes előállítani. A közoktatásügyi miniszter azután a folyamodó községet az állam költségvetésében erre a célra megszavazott összegből segélyezi. Ez a törvényes rendelkezés tehát egyrészről reámutat kifejezetten arra, hogy a miniszter az ilyen segélyezéseknél korlátlanul nem járhat el, mert a segélyezést az állami költségvetésben e célra megszavazott összegre korlátozza; másrészről pedig nem lévén meghatározva közelebbről a segélyezés mérve és feltétele, a községek részére a segélyezés feltétlenül akkor sem tekinthető biztosítottnak, ha a községek ki is mutatják, hogy ilyen segélyre egyébként reászorulnak. És így az az intézkedés, amelyben a miniszter a város által kért segélyt fedezet hiánya miatt tagadja meg, törvénybe nem ül kőzik, mert a törvény az iskolafenntartó város részére a segélyhez való igényt feltétlenül nem biztosítja, hanem a miniszter megítélésére bízza, hogy a rendelkezésére bocsátott összeg kere4én belül melyik folyamodó iskolafenntartó községnek milyen ösz13*