Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár X. kötet (Budapest, 1917)

176 Közigazgatási Döntvénytár. amelyek közé a községek, városok belső forgalmának lebonyolítására szolgáló útak, utcák és terek már csak azért sem sorolhatók, mert a törvény 7. és 14. §-aibóI világosan kitűnik, hogy a törvényhozó a közútak megjelölésénél az utca elnevezését is szem előtt tartotta, anélkül, hogy a község és a város belső forgalmának lebonyolítására szolgáló és az idézett törvény §-okban foglaltak szerint nagyobb költségekkel járó utcákra a törvény rendelkezéseit kifejezetten kiterjesztette volna és az utcák építéséről és fenntartásáról ebben a törvényben kifejezetten intézkedett volna. Az a fedezet tehát, amelyet az idézett törvénycikk 49. §-a községi közdülőútak építésére és fenntartására kijelöl, nem fedezete egyszersmind a község belső forgalmának lebonyolítására szolgált útak, utcák és terek építési és fenntartási költségeinek is, és így nincs alapja annak az érvelésnek, hogy az utcák építési és fenntartási költségeihez való hozzájárulásra az ingatlantulajdonosok egyéb módon nem kötelezhetők, mint ahogy az idézett törvény §-okban meg van határozva. Az 1890:1. tc. is egyébként a közútak építését és fenntartását az országos közlekedés biztosítása szempontjából szabályozza és a szükséges fedezetet is ehhez mérve szabja meg. A községekben és a városokban a belső forgalomra szolgáló útak burkolását a közlekedés biztosításán túlmenő közérdek nevezetesen: a közegészségügy előmozdítása és a község és város fejlesztése teszik indokolttá és szükségessé. Nem ütközik tehát törvénybe a P. községnek önkormányzati hatáskörében az 1886 :XXII. tc. 21. §-a értelmében alkotott és a vármegyei törvényhatóság által jóváhagyott szabályrendelet, amennyiben a község belső forgalmának lebonyolítására szolgáló utcák burkolása esetén alkalmaztatik a telektulajdonosokkal szemben, akik a burkolásnak hasznát veszik. A városoknak (községeknek) ilyen burkolási járulék szedéséhez való joga különben az 1896: XXVI. tc. 34. §. 2. pontjában kifejezetten is el van ismerve. A burkolási szabályrendelet törvénybe ütköző voltara alapított kifogás tehát alaptalan. A. burkolási járulék kivetése ügyében tehát a kifejtettekre figyelemmel nem az 1890:1. tcben meghatározott hatóságoknak kell eljárniok, hanem az elsőfokú felszólamlás folytán eljáró hatóságokat jelölhette ki törvényszerűen a szabályrendelet, míg fellebbezési hatóságonként az 1876. évi VI. tc. 58. §-ának megfelelően a vármegyei közigazgatási bizottság jár el. P. községnek az iratok közt fekvő 2461/1915. sz. jelentése szerint a burkolási költségnek a burkolt négyzetméterekkel való megosztása alapján tesz ki négyzetméterenként 15 K 38 fillért, s minthogy a kérdésben forgó utca szélessége 6 méter és minden telektulajdonost a szabályrendelet 8. §-a értelmében az úttestburkolásból egyharmad rész terheli, egy folyó-