Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár X. kötet (Budapest, 1917)

184 Közigazgatási Döntvénytár. érvényesítheti. Az igy érvényesített költségek a főszolgabíró útiátalányát terhelik. (Kereskedelemügyi miniszter 1944. évi 69,194. sz. határozata.) A vármegye alispánjának kihágás lárgyábani felterjesztésére a következőkről értesítem alispán urat: Fenti ügyben kelt harmadfokú ítéletem azon rendelkezése, mely szerint a kihágási ügyben eljárt szolgabíró útiköltsége töröltetett, nem tévedés; mert az a m. kir. belügyminiszter úrnak 125,000/902. sz. körrendeletével kiadott vármegyei ügyviteli szabályzat 25., illetve 265. §-ának utolsó pontjában foglalt határozmányokon alapul. Az előbb említett szakasz értelmében ugyanis a főszolgabíró, mint aki útiátalánnyal van ellátva, napidíjat és útazási költséget akkor, amidőn közérdekben jár el, nem számíthatván fel, nevezettet ily költségek felszámításának joga a hivatalból tehát közérdekből üldözendő kihágási ügyekben nem illetheti meg, viszont hasonló esetben nem illetheti meg ez a jog a szolgabírót sem, mert az utóbb hivatkozott szakaszban foglalt határozmány szerint az esetben, ha a főszolgabíró az útiátalány terhére eső külszolgálat teendőkkel a szolgabírót bízza meg és ez utóbbinak nincs külön útiátalánya a főszolgabíró a kiküldetéssel kapcsolatos tényleges kiadásokat (utazási és ellátási költségek) a szolgabírónak megtéríti, illetőleg a szükséges fuvart termeszeiben rendelkezésére bocsátja. Ezen határozmány folytán jóllehet az 1901 : XX. tc. 13. §-a értelmében a szolgabírót a rendőri büntetőbíróságok hatáskörébe utalt kihágási ügyekben a főszolgabíróval teljesen azonos hatáskör illeti meg, a szolgabíró a kihágási ügyekben felmerült eljárási költségeit a marasztalt vagy magánvádló s esetleg a hatósági pénztárral szemben mégse számíthatja fel, mert tekintettel arra, hogy a már érintelt vármegyei ügyviteli szabályzat hivatkozott szakasza szerint a járás közigazgatási ügyvitele a főszolgabíró vezetése alatt áll, a szolgabíró minden ügyben csak mint a főszolgabíró helyettese járhat el. Az előadottakra való tekintettel az az eljárásom, hogy a szóbanforgó kihágási ügyben eljárt szolgabíró költségeit annak kijelentése mellett töröltem* hogy ezen költségek felszámítására csakis a főszolgabíróval szemben van joga azon okból, hogy a szolgabíró kihágási ügyekben teljesen önálló hatáskörrel bír, kifogás alá nem eshetik. Hasonlóképen nem állhat meg az alispán úr felterjesztésében telt azon kifogás sem, hogy fémjelzett költségek azért nem eshetnek a főszolgabíró útiátalánya terhére, mert ezen költségeket jelen esetben, amidőn a panaszlott ellen marasztaló ítélet hozatott, a Rbsz. 213. §-a értelmében, ennek terhére kellett