Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár X. kötet (Budapest, 1917)

94 Közigazgatási Döntvénytár. ponlja alapján fölmentetik. A leimerüli 12 K vegyvizsgálati díj a belügyi tárca terhére állapíltalik meg. I gyanis köztudomás szeri it gyümölcsíz készítésénél a keményítőszörpnek bizonyos mennyi­ségben való felhasználása a lekvár készítéshez (befőzéshez) szük­séges nád- vagy répacukor kikristályosodásának s ezzel a készít­mény beszáradásának meggátlása állal oly technikai előnyt nyújt, amely a vevőt teljesen kárpótolja azért a tápértékbeli veszteség­ért, amit az értékesebb nád- vagy répacukornak a kisebb ér­tékű burgonya (szőlő) cukor és dextrin tartalmú keményítő­szörppel részben való pótlása okoz. Azonban 10—12% az a mennyiség, amely az édesítő és egyúttal az áru eltarthatóságát előmozdító szörpből e célra tökélelesen elegendő, ami azon felüI van, az már a gyümölcsíz tartóssága érdekéből felesleges és oly hozzákeverésnek tekintendő, amely az árú táp és piaci értékét csökkenli. Tekintetbe véve még azon körülményt, hogy a 12%­nál több keményílőszörp lelhasználása már az egészség veszé­lyeztetésével is jár, mert a keményílőszörp dextrinje aránylag nehezen emészthető szénhydrátot tartalmaz, így gyümölcsízek készítésénél keményítőszörpnek 12%nál nagyobb mennyiségben való felhasználása, ha az a készítményen kellő módon leitűn­tetve nincsen, már hamisítást képez és ily gyümölcsíz forgalomba hozatala az 1876: XIV. tc. 14. §-ába ütközik. I gyancsak köz­tudomású, hogy a málnaié és még néhány más gyümölcslének és gyümölcsíznek az a sajátsága van, hogy a természetes sötét­vörös szinét hosszabbidei állás vagy bizonyos preparáció, főzés vagy cukrozás után igen könnyen elveszti: megbarnul vagy ha­tározatlan, sőt visszatetsző szint ölt. Az ily szinétvesztetl gyü­mölcsízeket ezen változott külsejükben a kereslet mellőzi, minél­fogva bizonyos utánfestési eljárás szokott alkalmazásba vétetni, mely állal az illető gyümölcslé eredeti természetes szíuét vissza­kapja. Ezen utánfeslés azonban nem tekinthető a 35,556/905. B. M. sz. rendelet 4. §-ában tilalmazott festésnek, mert azáltal a gyümölcsíz csak eredeti természetes színét nyeri vissza és nem okoz a gyümölcsíz minőségére nézve megtévesztést, sem annak romlottságát nem leplezi. Kérdés tárgyát tehát csak az képezi, hogy ez az utánfestési eljárás mily anyagokkal történik. A táp­szerfestő technikában ezen utánfestési célra kétrendbeli festő­anyagot használnak. Az egyik tartósabb színű gyümölcslevek (mint cseresnyelé, meggylé) a másik bizonyos vegyi festék termékek (pld. kátrány vagy aniíin.). Míg az elsőhelyen említett festőanyag általában az egész­ségre nem árlalmas, addig a második helyen említett festőanyagok ártalmas vagy ártalmatlan volta mindenkoron esetenkinti elbírá­lás tárgyát kell, hogy képezze, mert ezen anyagok minőségének

Next

/
Oldalképek
Tartalom