Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár IX. kötet (Budapest, 1916)

40 Közigazgatási Döntvénytár. 38. Házi cseléd nem esik betegségi biztosítási kötelezettség alá. Születése óta eskórban szenvedő házi cselédnek kórházi ápolási költségei a cselédtartó gazdát nem terhelik. (Közigazgatási bíróság 2741/914. K. sz.) A m. kir. közigazgatási bíróság: A panasznak helyt nem ad. indokok: Az iratok tanúsága szerint ápoltat K. Gy. vendéglős nem a vendéglői üzemhez tartozó ipari alkalmazottként, hanem kis gyermeke mellé mint házi cselédet alkalmazia. Ezért a felmerült ápolási költség a munkásbiztosíló pénztárt nem terheli, hanem arra nézve az 1898: XXI. tc. 5. §-ának rendelkezései az irányadók. Eszerint pedig a cselédtartó gazda sem kötelezhető, mert az ápolt eskórban szenvedett, amely betegség sem nem heveny, sem nem idült baj, hanem oly kór, melyben az illető a legtöbb esetben már születése óla szenvedett. A roham kitörése nem külön megbetegedés, nem a bajnak hosszabb vagy rövidebb kitörésekor lett beteg, hanem állandóan ebben a betegségben szenvedett. 39. A pénztár a biztosításra kötelezett munkából betegen kilépett és tovább is állandóan betegeskedő kórházi ápoltnak ápolási költségét nem köteles viselni, ha a kórházba fölvétele idején az 1907. évi XIX. tc. 61. §-a szerint passzív tagsága nem volt. (Közigazgatási bíróság 7459/914. K. sz.) A m. kir. közigazgatási bíróság: A panasznak helyt nem ad. Indokok: Nem vitás, hogy az ápolt a kórházban történt (elvétele előtt 24 nappal lépett ki a munkából, valamint az sem vitás, hogy az 1907. évi XIX. tc. 61. §-a szerint igazodó jogosultsága nem volt. Az a körülmény pedig, hogy még munkaközben betegedett meg és azóta mindig betegeskedett, a pénztár fizetési kötelezettségét nem eredményezheti, mert az idézett törvény 60. §-ának