Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár IX. kötet (Budapest, 1916)
34 Közigazgatási Döntvénytár. álláspontra helyezkedtek, hogy a III. osztályú kereseti adó kivetésének van helye, mégis a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok megadóztatásáról szóló 1875. évi XXIV. tc. 4. §-ának 6. pontját alkalmazták és a gyári gépek és egyéb felszerelési tárgyak értékcsökkenése címén leírt és külön tartalékalapba helyezett összegeket az adóztatás alól kihagyták. A kincstári képviselő panaszának helyet kellett adni, mert III. osztályú kereseti adó alá tartozó adóalanyok kereseti nyereményének megállapításánál az említett levonásnak helye nem lehet. Ugyanis az 1875. évi XXIX. tc. 15. §-a szerint csak az üzlet íolytalásához szükséges kiadások vonhatók le, már pedig az értékcsökkenési leírások, megfelelő tartalékolás dacára sem tekinthetők az ebben a törvényszakaszban említett «az üzlet folytatásához szükséges)) kiadásoknak. Ami pedig az 1875. évi XXIV. törvénycikkre való hivatkozást illeti, az utóbbi törvény az ily levonást abból a különös és csakis a kereskedelmi törvény határozmánya alá tartozó adóalanyokra nézve fenálló okból engedte meg, hogy az ekként tártaiéi7 alapba helyezett összegek hováfordítása a nyilvános számadásra való kötelezettségből kifolyólag ellenőrizhetők és egyrészt onnan való elvonásuk esetén, másrészt a társaság feloszlásakor, mint a részvényesekre felosztandó nyereség kerülnek adóztatás alá, minél fogva ott, hol a vállalat nem áll adóalanyok (részvényesek) összességéből, hanem mint jelen esetben, maga a város, mint jogi személy egyúttal adóalany is, melynek mint erkölcsi személynek léte időhatárhoz kötve nem lévén, a tartalékalapba helyezett összegeknek felosztására s így megadóztatására sor nem is kerül, a fenti kivételes határozmányok nem alkalmazhatók. Erre a vitás kérdésre vonatkozólag utalni kell az általános kereseti adóról szóló legújabb törvényalkotásra (1909. évi IX. tc. 17. §. 7. pontja), melyben tételesen is kifejezésre jut a különben az 1875. évi XXIX. tc. alapján kifejlődött joggyakorlatnak is megfelelő az az elv, hogy az ezen adó alá tartozó adóalanyok tiszta kereseti nyereményének megállapításánál a gépek stb. értékcsökkenése címén tartalékalapba helyezett összegek az adó alá tartozó jövedelemből le nem vonhatók. A város az adónak teljes törlését az őt, mint közjogi személyt megillető adómentesség okából és azért is kéri, mert a gázgyár tiszta jövedelme közcélokra fordíttatik. Igaz ugyan, hogy a városok és községeknek a vágóhidak és vízvezetékből eredő jövedelme adó alá nem tartozik, de a vágóhidak és vízvezeték adómentességének indoka az, hogy ezeket a közintézményeket a haszonhajtó vállalatok fogalma alá vonni nem lehet, mert rendeltetésük nem az, hogy jövedelemforrásul szolgáljanak, hanem az, hogy általuk a közélelmezési és közegészségi kívánalmaknak elég tétessék s mert ily közintézmények