Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár IX. kötet (Budapest, 1916)

Közigazgatási Döntvénytár. 28 az iparossegéd és az őt felfogadó iparos közölt egyetemleges kötelezettséget állapít meg, az egyetemleges adósokkal szemben a kártérítési követelés érvényesítését nem kívánta más-más eljárási úlra és más-más hatóság hatáskörébe utalni, mert ugyanazok az okok, amelyek kívánatossá teszik, hogy az iparosok és tanoncok, illetve segédek között felmerülő ily természetű vitás kérdéseket az elsőfokú iparhatóság, illetve az ipartestület békéltető bizottsága döntse el, kívánatossá teszik a szóbanforgó esetekben azt is, hogy az iparos a tanoncot, illetőleg segédet felfogadó másik iparossal szemben és ugyanily módon ugyanazon hatóság előtt érvényesíthesse követelését. E célszerűségi szempont és a legis ratio által indokolt, hogy az ipartörvény 176. §-a úgy értelmeztessék, hogy annak szabályai kiterjednek az iparos és az iparlörvény 75. vagy 90. §-ai szerint a tanonc, illetve segéd mellett egyetemleges felelősséggel tartozó másik iparos között az utóbbinak ily felelősségéből kifolyólag felmerült vitás kérdésekre is. Nem lehet azonban elhallgatni, hogy a 75. §. csupán anyagjogi és nem eljárási, hatásköri szabály, az anyagjogi egyelemlegesség nem kívánja szükségszerűleg az eljáró hatóság egységét, aminthogy az egyetemlegesség más esetében a kezességnél a bíróság ki is mondotta, hogy az iparossegédnek vagy a főnöknek kezese ellen indított eljárásra az iparhatóságnak az 4884. évi XVII. törvénycikk 176. §-án alapuló hatásköre nem terjed ki. A konkrét ügy, melyben az ipartörvény 176. §-ának ilyen értelmezése szerint döntölt a kereskedelemügyi miniszter, a következő : Z. vármegye alispánja az elsőfokú rendőri büntetőbírói ítélettel egybehangzó másodfokú ítéletével T. J. kőművestanoncot munkahelyéről való megszökés, B. J. s-i lakos pallért pedig nevezett tanoncnak felfogadása által elkövetett és az 1884. évi XVII. törvénycikknek 159., illetve 75. §-ába ütköző kihágás miatt ugyané törvény 159., illetve a 157. §-nak a) pontja alapján 25 korona, illetve 2—2 napi elzárással büntette és ezenfelül mindkét terheltet 50 korona kártérítésnek Cz. J. panaszos részére 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett leendő egyetemleges megfizetésére kötelezte, részben a másodrendű terhelt részéről a törvényes határidőben beadott fellebbezés, részben pedig a Rbsz. 204. §-a, illetve 178. §. f) pontja következtében a kereskedelemügyi miniszter hivatalból felülbírálat alá vette. Ennek eredményéhez képest a másodfokú rendőri büntetőbírói ítéletet elsőrendű terheltre vonatkozó részében, valamint az elsőfokú rendőri büntetőbírói ítéletet megfelelő részében a vonat-