Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár IX. kötet (Budapest, 1916)

Közigazgatási Döntvénytár. 7 dés megtörtént volna, ha azt az önként való beszállítás meg nem előzi. (Közigazgatási bíróság 1914. évi 4080. K. sz.) A m. kir. közigazgatási bíróság: A panasznak részben helyt ad s a panaszló pénztár terhére megállapított gyógydíjat 32 K-ra leszállítja. Indokok: A panaszló pénztár elismeri, hogy az ápolt gyermek atyja a pénztár igényjogosult tagja volt, minthogy azonban az anya, mini gyári munkásnő, ugyanabban az időben a K-féle vállalati pénztár tagja volt és így a családfentartás lerhében a házastársak egyenlő mérvben osztoztak, azt vitatja, hogy a felmerült költséget mindakét pénztárnak egyenlő arányban kell viselnie. A pénztárnak a családtagok betegsége esetére az 1907: XIX. tc. 50. §-ának 5. pontjában meghatározott kötelezettsége és az 58. §. szerint ezt helyettesítő kórházi ápolási költség viselése alapját abban a kötelezettségben találja, mely a biztosított pénztári tagot a beteg családtag irányában terheli. Ha tehát a helyzet az, hogy a biztosított pénztári tagot nem terhelné a családtag kórházi ápolási költsége abban az esetben sem, ha ő pénztári tag nem volna: akkor hiányzik a kötelezettségeknek az a láncolata, mely a pénztár kötelezettségét a családtag ápolási költségeért való íelelősségig elviszi. Ezért annak a kérdésnek helyes megoldása végett, hogy az 1907 : XIX. tc. 50. §-ának 5. pontjában megjelölt egyéb feltételek esetén is, a biztosított anya igényjogosultsága alapján köteles-e a pénztár a kórházi ápolási költséget megfizetni: azt kell vizsgálni, hogy az adott esetben különben a biztosított anyát terhelné-e a kórházi költség? Az 1898 : XXI. tc. 7. §-a értelmében a kórházi ápolás költségét a szülők viselik gyermekeikért. Arra nézve pedig, hogy a szülők közül elsősorban melyik köteles viselni, az 1877 : XX. tc. 11. §-a adja az irányadó jogszabályt, mely szerint a vagyontalan kiskorúakat elsősorban az atya tartozik eltartani, már pedig az eltartás körébe esik a betegség esetén szükséges ápolás is. Tehát a kötelezettség sorrendjében az atya az anyát megelőzi. Ebből pedig az következik, hogy oly esetben, mint a jelenlegi, midőn az atyának a panaszló pénztárral szemben való jogosultsága nem vitás, a másodsorban felelős anyának egy másik pénztárral szemben fennálló igénye tekintetbe nem vehető, hanem