Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár IX. kötet (Budapest, 1916)

164 Közigazgatási Döntvénytár. szóló 1912 : LXV. tcikkben, — melyben foglalt szabályok kisegítő jogforrás gyanánt a tanítók végellálásánál is alkalmaztatnak, nevezetesen annak 62. §-a hetedik bekezdésében világosan ki is van mondva, hogy a nőalkalmazolt gyermeke elhalt anyja után csak akkor tarthat igényt nevelési járulékra (gyámpénzre), ha édesatyja már meghalt, — vagy holttá nyilváníttatott, vagy teljesen vagyontalan és keresetképtelen. 164. Azt a jogszabályt, hogy a tényleges szolgálatra újból alkalmazott nyugdíjasnak nyugdíját megfelelően meg kell szüntetni, nemcsak a szoros értelemben vett nyugdíjra, hanem az élvezett sebesülési pótlékra is alkalmazni kell. (Közigazgatási bíróság 4787/1914. sz.) A m. kir. közigazgatási bíróság: A panasznak helyt nem ad. indokok: A panaszló tényleges csendőrségi szolgálat teljesítése közben lovával együtt történt elesés következtében szenvedett súlyos sérülése miatt önhibáján kívül szolgálaiképtelenné válván, az 1908. évi március 10-én 22,183. sz. a. kelt belügyminiszteri rendelettel az 1885 : XI, tc. 64. §-ához képest akkor még érvényben volt 1881 : LXXÍ. tc. 2. §-a, illetve 3. §-ának b) pontja alapján beszámítható 2 évi, 3 havi és 7 napi szolgálati idejéhez 10 évnek hozzászámításával évi 268 K nyugdíjjal és az 1875. évi Ll. tc. 90—98. §-aival összhangzóan, illetve a 92. §-a értelmében évi 192 K sebesülési pótdíjjal láttatott el. Utóbb 4910. évi október hó 19-én a kincstári jogügyi igazgató L. Gézát irodasegédtisztté nevezvén ki, a belügyminiszter 1911. évi február 21-én 13,997. szám alatt kelt rendeletével nevezettnek a sebesülési pótdíjjal felemelt évi 460 K nyugdíját az 1907 : LIX. tc. 3. §-a alapján 1910. évi október hó végével megszüntette. A panasz az ellen irányul, hogy az évi 192 K sebesülési pótdíjat is megszüntette a miniszter, holott a panaszló állítása szerint a sebesülési pótdíjra, mint a nyugdíjtól teljesen függetlenül álló járulékra továbbra is igénye van. Előrebocsátva még, hogy a közigazgatási bíróság ez ügyben a honvédelmi minisztert is megkereste nyilatkozattétel iránt, a most nevezett miniszler 1914. évi június hó 4-én 74,208. sz. a.