Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár IX. kötet (Budapest, 1916)

130 Közigazgatási Döntvénytár. Indokok: Az ápolt, mint rézművessegéd, tekintve, hogy ezt az ipart a kovács-, illetve a lakatosipar fogalma alá kell sorolni, az 1907 : XIX. tc. 3. §-ának 9. pontja értelmében baleset ellen biztosított tagja volt a pénztárnak és nem vitás, hogy üzemi balesetet szenvedett. A m. kir. közigazgatási bíróság 1913. évi június hó 21-ikén tartott közigazgatási osztálygyűlésének 20. sz. döntvénye szerint a kerületi munkásbiztosító pénztár és a vállalati betegsegélyző pénztár a baleset ellen biztosított tagját ért üzemi balesetből felmerült kórházi ápolási költséget a sérült teljes felgjógyulásáig és az egésznapi kórházi ápolási díj erejéig tartozik megfizetni. Minthogy pedig a bíróság a döntvényekben foglalt elvi jelentőségű megállapodásunkat az 1896 : XXVI. tc. 21. §-a értelmében követni köteles, az említett döntvényben foglalt megállapodáshoz képest a panasznak helyt adni nem lehetett. 129. A fatermelésnél alkalmazottak nemcsak baleset, hanem betegség esetére is biztosítás kötelezettsége alá esnek, ha az erdő nem a kitermelő tulajdona, hanem ez csak az erdő fáját vette meg a tulajdonostól kitermelés végett. (Közigazgatási bíróság 1914 okt. 21. 4668/914. K. sz. A m. kir. közigazgatási bíróság : A panasznak helyt nem ad. indokok: A vármegye alispánja helyesen állapította meg, hogy az ápolt erdei munkás nemcsak baleset, hanem betegség esetére is biztosítás kötelezettsége alá esett, mert az 1910. évben kitermelt bunyitai erdő a fakereskedelmi részvénytársaságnak nem volt tulajdona, hanem csak annak fáját vette meg a tulajdonostól kitermelés végett; az ily foglalkozás pedig nem őstermelés, hanem az ipartörvény alá eső vállalat. Ezért a panasznak helyt adni nem lehetett. 130. Oly kórházi ápolás költségét, amely heveny fertőző betegség ellen való védekezés jellegével bír, egészben meg kell osztani az országos betegápolási alap