Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár IX. kötet (Budapest, 1916)

I 10 Közigazgatási Döntvénytár. ban már abban az időben, az alperes szabadalma szerint készült ívlámpaszenekre nagy szükség volt; hogy ekkép annak belföldön való előállítás útján való födözése elsőrangú érdeke lett volna a hazai iparnak. A Sch. & Co. cég ugyanis ezen keresetekben csak ama időről, amelytől neki használati engedélye volt a megtámadott szabadalomra (tehát 1909. év közepétől 1912. év közepéig) százezer koronánál nagyobb összeget követel veszteit haszon címén az alperesektől. Midőn tehát ilyen hazai fogyasztás mellett az alperes szabadalma tárgyát hazánkban, annak kihirdetése után 13 év alatt sem maga gyakorlatba nem vette, sem nem gondoskodott arról, hogy az má^ok által a hazai viszonyoknak meglelelő terjedelemben előállíttassék, a hazai ipart fölötte megkárosította, mert ennek folytán az ívlámpa szénszükségletét hazánk fogyasztói kénytelenek voltak külföldről beszerezni. Eme. alperes beismerésével igazolt tény maga is elég volna arra, hogy alperes szabadalma a szabadalmi törvény 20. §-a eiső bekezdése alapján megvonassék. De belföldön való gyakorlatbavételnek nem tekinthette a szabadalmi hivatal alperesnek azt a tényét sem, hogy 1909. év folyamán a Sch. & Co. sch.-i cégnek szabadalma kizárólagos gyakorlására használati engedélyt adott hazánk területére, mert ez a cég a szabadalom tárgyát hazánkban soha elő nem állította, az Ausztriában való gyakorlatbavételt pedig a hazai gyakorlás szempontjából külföldi gyakorlásnak kell tekinteni, amiért is a használati engedélye mulasztásáért e tekintetben alperest terheli a felelősség. Hogy a Sch. & Co. cég a kereset beadása napjáig nem felelt meg hazánkban a gyakorlalbavételi kötelezettségnek, azt igazolják magának a Sch. & Co. cégnek az alperes által tagadásba nem vett ama ténye, hogy a szabadalom tárgyát belföldre szállító kereskedők ellen bitorlás miatt és kártérítésért kereseteket indított. Eme keresetek (B. és C. alattiak) tartalmából kiderül, hogy maga a Sch. & Co. cég csak e keresetében megnevezett fogyasztóknál évenként 100,000 méternél többre becsüli hazánk ívlámpa-szénszükségletét, — amelyet belföldi előállítás útján vagy alperesnek vagy licenciátusának kellett volna fedezni; — amiből okszerűen következik, hogy a hazai viszonyok ezen a téren már abban az időben olyanok voltak, amelyek teljesen indokolttá tették volna azt, hogy a szabadalom tárgya hazánkban gyakorlatba vétessék. De alperes saját viszonyai tekintetében sem adott elő olyan tényeket, amelyek alkalmasak volnának mulasztását elfogadhatóan igazolni. Alperes ugyanis perirataiban sehol sem állítja, hogy sze-