Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár IX. kötet (Budapest, 1916)

Közigazgatási Döntvénytár. 86. Az ipartöruény 51. §-ában említett tömeges és gyors vételre ingerlő módon való árusításnak kizárólag az olyan készítményeknek említett módon való árusítása tekinthető, amelyek a közforgalom és közfogyasztás tárgyát képezik. Festőművészek eredeti festményeinek elárúsítása — még ha az iparszerűleg történik is — az idézett törvény 51. §-ának rendelkezései alá még akkor sem vonható, ha maga az árusítás egyébként a törvény 51. § ában jelzett módon történik is. (Kereskedelemügyi miniszter 13,708/1906. sz. határozata.) Budapest székesfőváros VI. ker. elöljáróságának. A K. K. magyar műkiadó részvénytársaság közvetlenül hozzám benyújtott kérvényének s mellékletének leküldése mellett miheztartás és folyamodóval leendő sürgős közlés végett a következőkről értesítem az elöljáróságot: Folyamodóknak az az eljár ása, hogy R. J. s esetleg más festőművészeknek eredeti és tulajdonukat képező festményeit a saját termeiben tartott kollektív-kiállít ás bezárása után, vagy esetleg a kiállítás tartama alatt is, nyilvános árverésen eladja, az 1884: XVII. tc. rendelkezései alá eső árverésnek nem minősíthető s így arra az idézett törvény 51. §-a nem alkalmazható. Az idézett törvény 51. §-ában említett tömeges és gyors vételre ingerlő módon való elárusításnak ugyanis kizárólag az olyan készítményeknek fenti módon való elárúsítása tekinthető, melyek a közforgalom és közfogyasztás tárgyát képezik. Festőművészek eredeti festményei, melyek tulajdonukat is képezik, ilyen közforgalmú tárgyakat nem képeznek, mién is meghatározott személyek ilyen szellemi tulajdonát képező termékeinek árúsitása, bár az a foglalkozás iparszerűsége esetén ipari vállalkozásnak tekintendő, az idézett törvény 51. §-ának a nyilvános versenyt szabályozó rendelkezései alá még akkor sem vonható, ha egyébként maga az árusítás az idézett törvényszakaszban jelzett módon történik is. Mert az idézett törvényszakasz alkalmazása ilyen esetben a törvény célzatán túlmenő és a szellemi tulajdonjogot és annak szabad értékesítését korlátozó intézkedés jellegével bírna. Az idézett törvényszakasz ilyen szellemi termékek árusításánál csak abban az esetben nyerhet alkalmazást,