Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár IX. kötet (Budapest, 1916)

Közigazgatási Döntvénytár. 80 mini a nevezett kiskorú természetes és törvényes gyámja, másrészről pedig özv. Z. J.-né és Z. J., mint az ^meretlen helyen távollevő Z. S. természetes apának anyja, illetve testvére között létrejött egyezségnek gyámhatósági jóváhagyása iránt folyamatba tett, a vármegye árvaszéke által 4489/1913. szám alatt elintézett és Z. J. fellebbezésére a közigazgatási bizottság gyámügyi fellebbviteli küldöttsége által 4784/1914. szám alatt megvizsgált ügyet H. R. sz—i lakos fellebbezése folytán további vizsgálat alá vévén, a következőleg határoztam: A közigazgatási bizottság gyámügyi fellebbviteli küldöttségének 4784/1914. kb. szám alatt hozott határozatát megsemmisítem és utasítom a másodfokú gyámhatóságot, hogy az árvaszék 4489/1913. sz. véghatározatát érdemben vizsgálja felül. Indokok: A házasságon kívül született gyermekért járó tartásdíj a gyermeket és nem az anyát illeti és így a tartásdíjra vonatkozó egyezség nem a szülőknek, hanem a természetes apának és a gyermeknek vagyoni jogviszonyát érinti. Amikor tehát arról van szó, hogy a természetes apának a házasságon kívül született gyermek javára fennálló tartási kötelezettsége egy összeggel megváltassék, vagyis az évek sorára terjedő járadékkötelezettség tőkésíttessék, ez a tőke a kiskorút illető törzsvagyonná válik. Ennélfogva annak a megállapítása, hogy a kiskorú javára tartási igénye helyett szerzendő eme tőkevagyon valódi egyenértéke-e a természetes apa tartási kötelezettségének, az 1877 : XX. tc. 113. §. 7. pontja értelmében, mint visszatérő szolgáltatások helyébe ingó tőkevagyonnak a szerzése, feltétlenül gyámhatósági jóváhagyás alá esik. De gyámhatósági jóváhagyást igényel a váltságdíj-tőkének, mint törzsvagyonnak mennyiségére vonatkozó egyezség az 1877 : XX. tc. 113. §. 11. pontja alapján is. Kétségtelen ugyanis, hogy az éveken át járó tartási díjak egy bizonyos tőkeértéknek megfelelnek. Amikor tehát a gyámhatóság — jóváhagyásával — afölött őrködik, hogy a tartásdíjkötelezettség helyébe olyan tőkeösszeg lépjen, amely annak méltó egyenértéke, éppen azt biztosítja, hogy a kiskorú tőkevagyona visszaélésképen ne kevesbedhessék, vagyis valódi értékén alúl le ne szállíttassák. Teljesen megfelel ennek a felfogásnak a kir. Kúria állandó joggyakorlata is (lásd 2370/1887., 296/1896., 118/1897. és 89/1898. stb. számú elvi jelentőségű határozatokat), amely a házasságon kívül született gyermek tartásdíjának megváltására vonatkozó egyezséget csak akkor tekinti jogérvényesnek, ha azt a gyámhatóság jóváhagyta. Már pedig a magánjogi jogügyletek érvényessége kérdésének elbírálására végső fokon a kir. Kúria hivatott, ennélfogva ebben a kérdésben állásfoglalását döntő súlyúnak még akkor is el kellene ismerni, ha a kiskorú gyer-