Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár VIII. kötet (Budapest, 1915)

Közigazgatási Döntvénytár. 73 76. Az 1881. évi LXX. tc.-ben biztosított illetékmentesség nem igényelhető, ha a régi tartozásról kiállított okiratban a kamatláb meghatározva nem volt, habár a hitelező pénzintézet bizonyítja is, hogy az adós állandóan nagyobb kamatot fizetett, mint amennyit az új kölcsön után fizetni tartozik. (Közigazgatási bíróság 7507/912. P. sz.) A m. kir. közigazgatási bíróság: A panasznak helyet nem ad. indokok: Panaszos konverzionális kedvezmény címén a fölösen lerótt fokozatos és bejegyzési illeték visszatérítését igényli. Az új kölcsön 34,000 K, a tőketörlesztését is magában foglaló törlesztési részlet 772%. A kölcsön tartamának első négy évében azonban az évi annuitás kizárólag kamatra és a hitelező által előlegezett árfolyamkülönbözet törlesztésére fordítandó. Az új kölcsönből törlesztetett az adósnak a k—i takarékpénztárnál teljes összegében fenállott s biztosítéki okiratok alapján bekebelezett 20,000 K és 5000 K tartozása. Mindkét biztosítási okirat szerint az adós köteles az általa igénybe vett ezekről a kölcsönösszegekről 6 hónapnál nem hoszszabb lejáratú szabályszerűen kiállított váltókat adni s mindenkori lejáratkor a tartozás kamatait a hitelező intézet részéről esetről esetre egyoldalúlag meghatározandó kamatláb szerint előre megfizetni. A k—i takarékpénztárnak levele szerint az igénybe vett hitelösszegek 8%-kai kamatoztatnak. Ennek a kamatlábnak alapul vételével tehát az új kölcsön kétségkívül olcsóbb. Minthogy azonban a konverzionális kedvezmény szempontjából nem a hitelező értesítése, hanem a tartozásokról kiállított okiratok tartalma irányadó, azoknak ismertetett tartalmából pedig a kedvezmény törvényszerű feltételeinek fenforgása meg nem állapíthaió: a kir. pénzügyigazgatóság az igényelt kedvezmény megadását ebből az okból jogosan tagadta meg.