Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár VIII. kötet (Budapest, 1915)

Közigazgatási Döntvénytár. hell részére 1913. évi április 12-én, lehál az elévülésre meghatározott hat havi idő eltelte után kézbesíttelett. Miután pedig az elsőfokú rendőri büntetőbíróságnak az az intézkedése, hogy a lent említett idő alatt a k—i elöljáróságot több ízben felhívla annak bejelentésére, hogy a távollévő terhelt Németországból hazaérkezett-e, egymagában ez, figyelőlap kiállítása vagy a távollevő terhelt más módon való kipuhatolása iránt a Rbsz. 81. §-ában jelzett, a terhelt ellen irányuló oly intézkedésnek, mely az elévülés megszakítására alkalmas volna, nem tekinthető, azért a kbtk. 12. és 31. g-ánál fogva az 4878. évi V. le. 103. §-n alapján az ítéletek megsemmisítendők és terhelt ellen a továl !;• eljárás megszüntetendő volt. 57. A gazdasági cseléd bérszerződésébe felvett az a kikötés, hogy a cseléd nem kap semmi bért, ha a szolgálatot ok nélkül elhagyja, jogérvénnyel nem bír. (Földmívelésügyi miniszter 49,506/1913. sz. hat.) T. vármegye alispánjának. Jelentésével felterjesztett ügyiratokat megfelelő további eljárás végett azzal küldöm le alispán úrnak, hogy R. R. gazdasági cseléd panaszára P. J. gazda ellen az 1907. évi XLV. tc. alapján indított cselédbérkövetelési ügyben hozott másodfokú véghatározatát a panaszos cseléd fellebbezésére felülbíráltam és ennek eredményéhez képest a másodfokú véghatározat megváltoztatásával az u—i járás főszolgabírójának elsőfokú véghalározatát hagyom helyben. így határoztam, mert a gazda és a cseléd között kötött szerződés nem tartalmazhat olyan megállapodást, amely az 1907. évi XLV. tc. rendelkezéseibe ütközik, vagy a törvény valamely rendelkezésével ellenkezik. Minthrvw pedig a tárgyalt esetben a felek között létrejött és a bérlevéi'.e befoglalt az a kikötés, hogy a cseléd nem kap semmi bért ha a szolgálatot ok nélkül elhagyja, az 1907. évi XLV. tc. 21., 22., 24—28. §-aiban foglalt rendelkezésekkel ellenkezik: ebből következik, hogy ez a kikötés az idézett törvény 4. §-a alapján érvénytelen. Ezért és mert nem vitás, hogy a panaszos cselédet 43 K illeti meg a tényleges szolgálatban töltött időre járó bér címén, a másodfokú véghatározat megváltoztatásával az elsőfokú véghatározat volt helybenhagyandó.