Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár VIII. kötet (Budapest, 1915)

Ö Közigazgatási Döntvénytár. levonni a folytatólagos hónapokra megállapítoll állandó járadék összegéből. indokok: Az 1907. évi XIX. tc. 93. §-ának második bekezdése értelmében a járadékok havonként előre fizetendők. Ugyanennek a törvényszakasznak negyedik bekezdése értelmében pedig a szabályszerűen kifizetett járadék visszafizetése nem követelhető. Az 1907. évi XIX. tc. 88. §-a ismer állandó, időleges és ideiglenes járadékot. Minthogy a törvény 92. §-a csak járadékról szól és az említett járadéknemek közölt különbséget nem tesz, kétségtelen, "hogy ennek a §-nak előlemlített rendelkezései mind a három járadékra egyaránt vonatkoznak. Igaz ugyan, hogy az ideiglenes járadék az állandó járadékhoz való viszonylatában előleg jellegével bír, — mint ahogy ezt a hivatal bírói tanácsainak 44-ik számú elvi határozata tüzetesen kifejtette. Midőn azonban a törvény 93. §-ának idézett negyedik bekezdése ezt az előleget visszakövetelhetetlennek mondotta ki, a törvény 97. §-a pedig a kártalanítási igényeket és ekként az ideiglenes járadékra vonatkozó igényt is átruházhatatlanná, általában (vagyis a tartásra jogosullak kivételével) lefoglalhatatlanná és beszámítással sem csorbíthatóvá telte, az ideiglenes járadékkal nyújtott előlegnek részben más jelleget adott, mint aminővel az előleg az általános magánjogban szerepel. Biztosítani kívánta a törvény fent jelzett rendelkezéseivel azt, hogy a baleseti sérült a kerületi munkásbiztosító pénztár határozata értelmében minden egyes hónap elején már megkapott járadékösszegei teljesen szükségleteire, kárának fedezésére fordíthassa és hogy ez tőle utólag semmi címen elvonhaló vagy terhére számítható ne legyen. A törvény e félreérthetetlen célzatának megvalósulását akadály ózná, ha a kártalanításra jogosult nem kapná meg csorbíttathtnul azt az egész havi járadékrészietet, amely részére utóbb jogerősen megállapítlatolt, csak azért, mert a kerületi munkásbiztosító pénztár szabályszerűen hozott határozatában valamely megelőző hónapra vagy hónapokra nagyobb mértékben szabta meg ezt a járadékot, mint a minőben azt utóbb az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztár, avagy az ennek határozatát felülbíráló bíróság megállapította. De ellentétbe jutna ez a gyakorlat még a szociális tekinteteket kevésbé figyelemben tartó magánjognak azzal az elvével is, amely szerint valamely jognak jóhiszemű élvezője, annak gyümölcseit (jövedelmeit, kamatait, visszatérő járadékokat), amelyeket a baleseti járadékos köztapasztalat szerint fel- és el is használ, visszatéríteni nem köteles. Ezeknél íogva találta helyesnek a teljes-ülés a hivatal bírói tanácsainak 14. sz. elvi határozatában kifejtett jogi fölfogást,