Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár VIII. kötet (Budapest, 1915)

Közigazgatási Döntvenytát. gáió vízi jármű a komp fogalma alá esik. A W. R. által kérelmezett ladik átkelés tehát az 1890. évi I. tc. 71. §-a értelmében halósági engedélyt igényel, az engedélyezési eljárásra pedig az idézett törvény 74. és következő szakaszai irányadók. Megjegyzem, hogy az engedélyezést kiírandó határozat az idézett törvényszakasz tizedik bekezdése értelmében nem fellebbezés esetén is hivatalból elém terjesztendő. A felterjesztésben felhozott arra a körülményre, hogy T. község határában H. D.-nek vámos kompja van, értesítem ? Iispán urat, hogy nevezetlnek az engedélyezési tárgyalások folyamán módjában lesz érdekeit megvédelmezni. 28. A közigazgatási bizottság az 1890. évi l. tc. 99. §-án alapuló azon jogával, hogy a vámmentességek kiterjesztése vagy megszorítása iránt a kereskedelemügyi miniszterhez indokolt előterjesztést tehet, csakis közérdekben élhet, magánérdekben azonban nem. (Kereskedelemügyi miniszter 1912. évi 86,313. sz. hat.) Értesítem a közigazgatási bizottságot, hogy a k.-e—i közútra a K. folyón átvezető hídon a vármegye közönsége által gyakorolt vámszedési jogra vonatkozó engedélyokiratban, a vámszabályzat keretében alkalmazandó közérdekű vámmentességek megfelelően szabáhozva vannak. Tekintettel arra, hogy P. I. lelkész által előterjesztett folyamodványban kért vámmentesség teljesen magánérdeket szolgálna, erre az e«etre az 1890. évi I. tc. 99. §-ában foglalt az a határozmány, amely a közigazgatási bizottságnak módot nyújt arra, hogy a hídvámmentességek kiterjesztése iránt hozzám indokolt felterjesztést intézhessen, nem vonatkozhatik, mert ez a határozmány természetszerűleg csakis a közérdekű vámmentességek eseteire alkalmazható. Tekintettel arra, hogy a kérdéses hídvámszedési jog ezidőszerinti tulajdonosa a vármegye közönsége, neki kell elsősorban közgyűlésileg határoznia, hogy az említett folyamodványban foglalt kérelem teljesítéseként, a vámmentességet megadni hajlandó-e.