Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár VIII. kötet (Budapest, 1915)

Közigazgatási Döntvénytár. , b közmunka váltságárát megállapítván, az igásnapszáméi 6, a kézi napszámét pedig 3 koronában szabta meg. Ez ellen a járási főszolgabíró fellebbezett, mire az alispán és további fellebbezés lolytán a közigazgatási bizottság is az igásnapszám váltságárát 8, a kézi napszámét pedig 2 korona 40 fillérben állapította meg. A panasz következtében azt a kérdést kell eldönteni, hogy az eljárt hatóságok a jelen esetben jogosan változtatták-e meg a szóban lévő vállságárak mérvét. Az 1890:1. tc. 50. §-a értelmében a közmunka váltsá rát a község képviselőtestülete a helyi árak szerint állapítja meg, melynek határozata ellen fokozatos fellebbezésnek vak Mye; arról azonban sem ez a törvény, sem az 1886 :XXU. tc. sem más jogszabály nem rendelkezik, hogy az ily h .ározat valamely felső hatósághoz jóváhagyás végett hivatalból volna felterjesztendő. Ennélfogva az alispán az ily ügyekben csak fellebbezés esetén intézkedhetik. Az 1901: XX. tc. 4. §-a szerint csak az érdekelteknek van fellebbezési joguk, a járási főszolgabíró érdekeltsége tehát csak abban az esetben volna elismerhető, ha I. községben adófizető, vagy valamely címen közmunkára köteles személy volna, erről azonban a jelen esetben nincs szó, hanem hivatalból adta be fellebbezését. Ily hivatalból folyó fellebbezési joga azonban a főszolgabírónak nincs, mert törvényeink, ha a közérdek védelmére bizonyos hatóságoknak fellebbezési jogot akarnak nyújtani, azt mindenütt kifejezetten kimondják; a főszolgabírónak azonban községi közmunkaügyekben fellebbezési jogot törvény nem biztosít. Az alispán tehát a jelen ügyben határozni jogosult nem volt, hanem a község határozata ellen a nem érdekelt fél által beadott, tehát meg nem engedett fellebbezést az 1901: XX. tc. 5. §-a értelmében vissza kellett volna utasítania. Ami végül a váltságár megváltoztatása mellett felhozott azt az érvet illeti, hogy a készpénzbeli váltság elégtelensége esetén községi adó kivetése válhatik esetleg szükségessé, mi által olyanok is megterheltetnének, akik közmunkára nem kötelesek, a főszolgabíró érdekeltségének elismerésére szintén nem vezethet, mert e feltevés mellett is csak a községi adózók az érdekeltek, tehát érdekeik megóvásáról nekik kell gondoskodniok.