Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár VIII. kötet (Budapest, 1915)

128 Köz hja zgaíási Döntvénytár. 139 Egyes állattulajdonosokat nem lehet arra kötelezni, hogy a községi legelőre kihajtani szándékolt összes állatokra vonatkozó tulajdonjogot marhalevelekkel igazolják. (Belügyminiszter 1913. évi 437,870. számú határozata.) T. vármegye közönségének. A vármegye közönsége jóváhagyta A. község képviselőtestületének azt a határozatát, mellyel kimondotta, hogy G. N. ó—i lakos állal a községi közlegelőre kihajtott 109 darab szarvasmarhájának további legeltetését csakis akkor engedélyezi, illetőleg az állatokat csak az esetben bocsáthatja a közlegelőre, ha nevezett az általa kihajtani szándékolt állatokra vonatkozó tulajdonjogát elfogadhatólag és pedig a kihajlást megelőzőleg kiállított marhalevelekkel igazolja. A vármegye közönségének ezt a határozatát G. N. fellebbezésére felülbírálván, azt a földmivelésügyi miniszter úrral egyetértőleg az alapjául szolgált képviselőtestületi határozattal együtt megsemmisítem. Mert a községi képviselőtestület jelzett határozata a község legeltetési szabályrendeletétől eltérő kivételes rendelkezést tartalmaz, melynek indoka, hogy nevezett ellen az a gyanúok merült fel, hogy az általa kibocsátolt állatok nagyobb részben nem az ő tulajdonát képezik. A községnek ez a korlátozó rendelkezése azonban nem bir törvényes alappal, mert a legelő használatára nézve egyesek ellen külön korlátozó rendszabályt, melyet sem a legeltetési szabályrendelet, sem más általános szabály nem ismer, alkalmazni nem lehet. De etiől eltekintve, méltánytalan pusztán gyanúok alapján az illető féllel szemben a tulajdonjognak marhalevéllel való igazolását követelni, mert ez esetben minden állatát el kellene látni marhalevéllel, hololt az 1888. évi VII. tc. 8. $-a értelmében csak tulajdonátruházás vagy szállítás esetében kötelező a marhalevelek beszerzése. A községnek egyébként is módjában áll — amennyiben a szabályrendelet megszegését konkrét bizonyítékok igazolják — a kihágási eljárást megindíttatni.